Ismerd meg a szerkesztődet! – Zsú

Ismerd meg a szerkesztődet! – Zsú

Nem is gondoltam, hogy milyen nehéz válaszolni, néhány egyszerűnek tűnő kérdésre. Aztán nekiálltam a kérdéssornak, hát kellett gondolkodnom. Nem akartam felületes válaszokat adni, igyekeztem átadni egy kicsit magamból, hogy jobban megismerhessetek. Remélem sikerült.


Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

Ha épp nem aggódok semmi miatt, bár ilyen szerintem még sosem volt. Egy nyugodt hely, gyönyörű táj, lehetőleg vízparton és nyáron, nem gondolni semmire, elfelejteni mindent, ami nyomaszt vagy aggaszt, és csak élvezni, hogy élek. Valami ilyesmi lenne.


Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

Az őszinteség. Sokan esnek abba a tévedésbe, hogy azt hiszik, bírni fogják az őszinte szavakat, aztán mikor úgy döntesz, hogy legyen, megkapja, megsértődnek. Az emberek jó része azt a fajta igazságot akarja hallani, amely az ő fejében él, nem pedig amely a mienkben. Hangoztatják mennyire fontos, mondjunk igazat, mondjuk meg a véleményünket őszintén, aztán szembesülnek vele, és nem bírják, vitatkoznak, veszekednek velünk miatta, vagy csak egyszerűen megsértődnek. Mielőtt azt kéred valakitől, legyen veled őszinte, nézz magadba, felkészültél-e arra, amit hallani fogsz. Persze fontos az őszinteség, csak igen erősnek kell lenni hozzá.


Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

Nem hiszem, hogy tudnék választani egyetlen konkrét pillanatot, amikor a legboldogabb voltam. Hiszen minden életkorban más ad okot a boldogságra. Talán ott kezdtem igazán boldog lenni, mikor rájöttem, nem számít ki, mit gondol rólam, milyen véleménnyel van rólam, még én jól érzem magam, még nekem jó, addig gondoljon mindenki, amit csak akar, az ő dolga. Olykor előtérbe kell helyezni a saját boldogságunk, és ez nem önzőség.


Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?

Elég buta módon sok tárgyhoz ragaszkodok, mindegyikhez fűződik valamilyen emlék, ha el kellene költöznöm, nagyon sok dobozra lenne szükségem. Amihez pedig különösen ragaszkodok, az a bögre gyűjteményem, egyszer összetört jó pár darab, órákig sirattam őket. Igen, nem teljesen normális dolog, tudom. Valamint érettségire a legelső cikkem kaptam bekeretezve, az is nagyon fontos számomra, ahogy minden tárgy, melyet számomra fontos emberek adtak. Kezdve a kis mütyüröktől, amelyeket még általános iskolában adtak a barátaim, a nagyszüleim kézzel írt üzenetein át a különféle ékszerekig. Ha elkezdeném sorolni, sose érnék a végére.

Direkt tárgyakban gondolkodtam ennél a kérdésnél, mert úgy gondolom, embereket nem birtokolhatunk, ahogy állatokat sem, ők nem tulajdonok, ők társak az életben.


Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?

Imádok természetes vízben, tóban, folyóban, tengerben fürdeni és élvezni a napsütést, ezt sose unom meg. Valamint biciklizni is nagyon szeretek, feltöltődöm tőle. Emellett, ha a nyulam simogatom, mindig megnyugszom, és mindig felvidít. Persze írni is szeretek, olyankor teljesen eltűnik számomra a külvilág.


Ki a kedvenc irodalmi vagy film-béli hősöd?

Jack-Sparrow, szeretem a kétes hősöket, akiknek gonosznak kellene lenniük, de kiderül, hogy nem is annyira azok, akikről azt hinni nem sok érzés szorult beléjük, majd megmutatják, de csak finomam, hogy azért mégiscsak akad bennük. Na meg persze Johnny Deppet is imádom.

Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?

A szüleim és a nagyszüleim.


Melyik korban élnél legszívesebben?

Bármelyikben, amelyikben még normálisabbak voltak az emberek, és jobban törődtek egymással, odafigyeltek a másikra és kedvesek voltak. Ahol nem támadták egymást folyamatosan, hanem szerették, és nem létezett az állatkínzás se. Nem tudom létezett-e ilyen…


Milyen szín jellemez téged?

Narancssárga. Egyébként pedig minél több szín, annál jobb, többnyire tele vagyok színekkel, imádom őket.


Mi dob fel egy levert napon?

Olykor egy jó sorozat, egy pohár bor és csend. Máskor pedig valaki, akit szeretek, és akinek kipanaszkodhatom magam. Néha pedig csak, hogy egyedül lehessek, és kiírjak mindent magamból.


Melyik a kedvenc könyved?

Nem is tudom, sok kedvencem van. Csak néhány közülük: Háy János: Meleg Kilincs, Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony, Fehér Klára: Bezzeg az én időmben, Albert Tímea: Gipsz égbolt, Kopott testek meséi, Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül, Simon Márton: Dalok a magasföldszintről, Polaroidok, Dékány Dávid: Darwin Motel, Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk, Puszibolt


Mi a legnagyobb álmod?

Egy tóparti ház, amely teraszán írhatok, miközben a vízben gyönyörködöm.


Mit szeretsz az életedben?

Azokat a napokat, amikor érzem, hogy élek.


Melyik tulajdonságodat szereted a legjobban?

Azt hogy megtanultam, nem azzal törődni, ki mit gondol rólam, hanem úgy élni az életem, ahogy én élvezem. Valamint, hogy jól tudok vitatkozni.


Ha megfilmesítenék az életedet, akkor ki lenne az aki téged játszana?

A Született feleségekből a Susant alakító Teri Hatcher biztos engem is jól el tudna játszani, mert én is legalább annyit ügyetlenkedem, mint Susan.

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*