Van egy új szerkesztőnk és nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy egy rövid interjú során bemutassam nektek. Ő nem más, mint Gagyi Rita. A mai naptól kezdve szombatonként találkozhattok az írásaival. Eddig az élethű beszámolóival, gyönyörű fotóival találkozhattatok, de kreativitása határtalan, ezért úgy gondolom biztos meglep még minket sok mindennel!
Úgyhogy sok-sok szeretettel köszöntöm szerkesztői gárdánk új tagjaként és remélem, hogy ti is ugyanannyira örültök neki, mint mi!
Fogadjátok szeretettel Ritát és a vele készült interjút!
Miért jelentkeztél a Lendülethez?
Úgy éreztem, hogy színesebbé szeretném tenni a hétköznapjaimat, amik lassan rutinosan unalmassá váltak. Szerettem volna valami újat, valami motiválót, és ezt a Lendületben találtam meg.
Sorolj fel 5 dolgot, amit rólad mindenképpen tudni kell!
- Harmadéves orvostanhallgató vagyok, a napjaimat orvosi köpenyben élem a kórházak kórtermeiben, és egyik életcélom, hogy misszionárius orvosként segítsek a rászorulókon.
- Az állandó tanulás mellett időt szakítok a művészetekre is: megnyugtat, ha a zongorámon játszhatok esténként és feltölt, ha kézzel készített apróságokkal köthetem le magam, szeretek kreatívkodni.
- A lehetőségek emberének tartom magam, szeretem mindenben a jót és a hasznosat látni, igyekszem mindig pozitív maradni, és másokban is megtartani a lelket.
- Szeretek nevetni, szerintem a nevetés a legjobb gyógyszer a legtöbb betegségre.
- Szeretek kertészkedni, virágokat gondozni, törődést és türelmet tanulok tőlük. Antoine de Saint- Excupéry szavaival:
“Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillag milliókon: az épp elég neki, hogy boldog legyen…”
Mi az, amit az írás ad neked?
Az írás olyan nekem, mint egy menedék a világ zaja elől. Amikor írok, csak én vagyok meg az üres lap, és kifejezhetem magamat, leírhatom a problémáimat, a megoldásaimat, a gondolataimat, szavakat, amiket nem tudok kimondani hangosan, bármit, amihez csak kedvem van. Szabályok nélkül. Az írás olyan nekem, mint egy nagytakarítás. Összegyűjtöm a szavakat, amik a fejemben bolyongtak egész nap, sorba rakom őket, hogy értelmet kapjanak és fekete betűkkel rávetem őket a fehér lapokra. Letisztázom a gondolataimat, kiürítem a fejem. Ezt adja nekem az írás.
Mi az, ami inspirál?
Az emberek, a megtörtént események, a pillanatok, az érzelmek, a színek, az évszakok. Egyszóval minden. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, szeretek minden érzelmet megélni úgy, ahogy van. A fájdalom, a boldogság, a könnyek és a mosolyok is inspirálnak.
Ha oda utazhatnál, ahová csak akarnál, hova mennél? Miért?
Azt hiszem, erre a kérdésre elég nehéz lenne válaszolni. Mindenhová el szeretnék jutni. Kíváncsi vagyok a hegyekre, az óceánra, a sivatagokra, a piramisokra, a természeti csodákra, az izlandi gejzírekre, a hatalmas vízesésekre, és a Grand Canyon-ra. Talán egy emberi élet túl kevés ahhoz, hogy az egész világot körbejárjam. Hiszek abban, hogy soha nem az úti cél a fontos, hanem az utazás maga. Az utazás akkor is lehet gyönyörű, ha csak a legközelebbi falucskába utazol, de olyasvalaki fogja a kezed, akit szeretsz.