“Iszonytatóan irtózatos borzongás” – avagy személyes vallomás két zseniről

“Iszonytatóan irtózatos borzongás” – avagy személyes vallomás két zseniről

Sokáig gondolkodtam, miről is lehetne írni. Valami igazán bensőségeset, vagy legalábbis olyat, amely közel áll hozzám. Az örökkévalóságnak írt betűkről és sorokról, tettekről és gondolatokról, amelyek mítoszokat szültek.

Valamikor kiskoromban találkozhattam veletek először. Éppen éjszaka lehetett, az az idő, amikor már a lakásban egy lámpa sem ég, koromsötét férkőzik be minden sarokba. Takaróm a fejemig felhúzva, egyre szaporábban veszem a levegőt és ver a víz. Nem tudok aludni. A sötétben sohasem.

Mindig is hittem az ágy alatt lakó szellemben. Biztos voltam benne, hogy minden este valaki felkel, hogy aztán a frászt hozza a lakókra. A kopogószellemekkel ugyanez a helyzet. Néha ők is koncerteztek párszor. Hogy hányszor hallottam kaparászást, csattogást vagy kopogást az ajtón, az előszoba vagy a bejárati ajtó felől, meg sem tudom számolni.

lovecraft.wikia.com

lovecraft.wikia.com

De, ha belegondolok, ti mindig is ott voltatok velem. A sötét hazautakon, amikor az ablakokból és sötét kirakatokból idegen arcok pillantottak rám, és ha nagyon nagy volt a csönd, nem csak az én lépteim vertek visszhangot a magányos falakon.

Ilyenkor elkapott az iszonytatóan irtózatos borzongás. Pontosan így. Csak később, miután tényleg megismertelek titeket, akkor fogalmazódott meg bennem.

Mindaddig, míg egy eldugott internetes portálon és a tankönyvemben nem pillantottam meg a neveket, azt hittem, nincs rosszabb az ágy alatt bujdosó szellemtől és az ajtón betörni kívánó valamitől.

Aztán emlékszem az első valódi találkozónkra. Nyár volt, negyven fok, és Horvátország. Nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen fogtok rám találni. Őszintén szólva a démonaim ekkorra már kezdtek elhagyni. Már nem féltem annyira az ismeretlentől, ám ekkor sikerült újra visszarántanotok az igazi iszonyatba.

Emlékszem a sorokra, amik megbabonáztak. Ahogy magával ragadt a terjengős, tömény, de élvezetes szöveg, én pedig legnagyobb fáradságom ellenére is folytattam és folytattam. Nem volt kiút, rabjává váltam.

boydgossett.com

boydgossett.com

Sosem sikerült megfogni a félelmeimet úgy igazából. Nektek sikerült. Sikerült azt az iszonytató borzalmat emberek milliói, köztük elém is tárni, amely nem csak egy történet a könyvtár zárolt részéről. Hanem egy egész kultusz.

Fene sem tudja, mi is fogott meg bennetek igazán. Lehet, hogy valójában nincs is rá épelméjű magyarázat.

Azt hittem, csak pár történetet tártok elém, amelyre sosem fogok emlékezni ezután. Többet kaptam. És bár félek a démonaitoktól, tudom, hogy mindez csupán csak egy rémálomszerűen valóságos vízió. De, azokban a pillanatokban, mindennel felér az a borzongás.

Poe és Lovecraft. Bár nem egy időben éltetek, és lehet, hogy nem is kéne tegezzelek titeket, de megteszem. Miután láttam lelketek legbensőbb sötét sarkát, ahová minden este beférkőzik a fojtogató feketeség, nagyszerű barátként tekintek Rátok. És tudom, hogy ha életünk során tényleg találkoznánk, barátok lennénk. Olyanok, akik egy éjszakai hazaút során jelennek meg mögöttem, amikor átjár az iszonytatóan irtózatos borzongás. Talán abban a pillanatban én is érezni fogom, mi is az a félelem. De ti ott lesztek, és védeni fogtok. Megvédtek a nyers valóságtól, és az ismeretlentől.

Edgar és Howard. Most már csak így. Nem hagyom, hogy ellepjen titeket a por. Lehet, hogy ti eltűntetek, de valójában sosem fogtok elveszni – ti nem meséket, sötét meséket, hanem mítoszokat teremtettetek.

Fura, hogy irántatok táplálok ilyen érzéseket. De ha valami teljesítmény és tudás, az ez.

pinterest.com

pinterest.com

Szerző:

"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe