Itt vagy Advent!

Itt vagy Advent!

Az első adventi gyertya meggyújtásával elérkezik a pillanat, amikor megnyílik a szívünk az ünnepi hangulatra. Nekem ezidáig kissé korainak tűntek a vásáros forgatagok, a forralt bor hömpölygő illata, a megannyi utcákat keresztül szelő fényjáték. De abban a pillanatban, ahogy meglátom az első csepp gyertyalángot táncolni a kanócon, érzem, hogy eltölt valamiféle izgalom. A várakozás izgalma. Elég egy ilyen apró láng.

Az Advent egyfajta kedves kis kompenzációja az érkező fagynak, mikor a tél beköszöntéről árulkodnak a deres hálóba burkolódzott szélvédőüvegek, lélegzetünk puha köde, ujjaink végének fájdalmas hidege, megmerevedett testek, óriás sálakba temetett rózsás arcok, melyeket kikezd a levegő csípőssége. Belül mégis melegít minket az előző este gyújtott gyertya a koszorún.

1366208499_adventi-koszoru
Kezdjük ünneplőbe öltöztetni a lelkünket, takarosan rendbe tenni. Jól esik elmélázni, jól esik számot tenni magunk és mások felett, mégis, valahogy más szemmel, mint ahogy idáig tettük volna. Sokkal gyengédebben, odaadóbban, megbocsájtóbban. Kicsit kicserélődünk. Lecsendesedünk. Egy olyas fajta állapot közeledte felé, ami a közösségről, a kapcsolatokról és az ezek közti legerősebb ragasztóanyagról, a szeretetről szól, mintha mindenki békét találna.

Mindig ez az az időszak, amelyet a legmélyebben élek meg az évben. “Örömre várni maga is öröm.”– tartja a mondás. És valóban. Várni a Karácsonyt, mindazt megélni, ami megelőzi, a sorra gyúló gyertyák remegő fényébe révedni, csillámló tereken sétálni édeskés illatfelhőbe burkolózva, díszíteni otthonunk zeg-zugát, szeretteink óhaját fürkészni, és kiválasztani valami szívhez szóló ajándékot, hogy aztán abban a pár napban együtt éljük meg és érezzük mindazt, amit beletettük, mindez egy óriási egység élmény. Egy kicsit olyan, mintha felidéződne valami gyermeki bennünk, ami tiszta, szinte érintetlen. Mintha újjászületnénk.

Ilyenkor azt kívánom, bárcsak örökké karácsony előtt lennénk. Bárcsak örökké égnének bennünk a fények. A remény sugarai, amelyek megmutatnák, hogy nem vagyunk egyedül.

 

A cikket írta:  Szőke Krisztina

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.