Jane Yolen: Csipkerózsa

Jane Yolen: Csipkerózsa

Bevallom, korábban sosem hallottam az írónőről és műveiről sem. Persze a Csipkerózsa elolvasása után megvilágosodtam: hazájában nagyon is elismert szerző és ideje felfrissítenem a tudásomat. A témája, mint szinte minden regénynek, amibe belefogok, tartalmaz némi személyes szálat, amely a könyv pókhálóját csendesen az életemhez szövi.

Kép: www.moly.hu

Egy nagymamáról szól ugyanis. Az ő életének rejtélyéről és unokájáról, aki szeretné megfejteni, mi is ez a nagy titok. Már az első oldalak olvasása közben elém kúsztak alattomosan gyermekkorom emlékképei, amikor nagymamám az ágyam mellé térdelt és kedves, kissé mély hangján mindig ugyanazt a mesét adta elő, fejből. Minden kisgyereknek van egy olyan meséje, amit “unásig” ismételtetett el a nagyijával. Nekem ilyen volt a Piroska és a farkas, főhősnőnknek pedig a Csipkerózsika.

Érdekes azonban, hogy Nami, a nagymama meséje egyáltalán nem hasonlít a könyvekből ismert történetre. Rebecca, a legkisebb unoka borzongással hallgatja a néhol homályos részleteket, és élvezi is, hogy nem érthet meg minden összefüggést, minden szálat, mert ez tartja ébren kíváncsiságát és azt a vágyat, hogy minél többször meghallgassa Csipkerózsa meséjét. A regény emellett mese a mesében, ugyanis Beccának is van két idősebb nővére, akik nem éppen kedvességükkel és bájukkal veszik le a lábáról az olvasót. A legkisebb lánynak, Beccának, aki a legszerényebb unoka, természetesen mindez a finomság megadatott, mint a mesékben a legkisebb gyermeknek általában. A könyvben jól elkülöníthetőek a múlt eseményei (dőlt betűvel szedve), maga a mese, ahogyan Nami előadta unokáinak. Emellett nyomon követhetjük a jelent, amelyben Becca utoljára látogatja meg Namit, hogy elköszönjön tőle halálos ágyán és megtudja: Nami önmagát tartja Csipkerózsának, akit valóban kiszabadított a herceg a fogságból. Mindvégig a maga életéről beszélt. Így válik Csipkerózsika meséje Nami életének allegóriájává.

A rejtély csak fokozódik, ugyanis a nagymama halála után előkerül egy dobozka is, eddig nem látott emlékekkel és a családban mindenki megdöbben, mennyire nem ismerték a nagymama előéletét. Még a rendes nevét sem tudták jól. Becca, aki újságíró és eleve nem áll távol tőle a nyomozás, be akarja tartani Naminak tett ígéretét, miszerint rátalál a hercegre és a kastélyra, ezáltal megismeri imádott mamája történetét. Hiába próbálják lebeszélni, ő csak szerencsét próbál. (újabb mesevonal)

Kép: www.player.hu

Arra azonban ő sem számít, hogy a kastély a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető palotának és a herceg sem az a fehér paripás dalia, akiről a mai kor kislányai is álmodoznak még. A történetben hús-vér emberek elevenednek meg, a maguk gyarlóságaival, félelmeivel és néha hősi felemelkedésével. Így jut el Becca a legfájdalmasabb felismeréshez, miszerint a nagyit Lengyelországban tartották fogva a második világháború idején. De kik és miért? Él-e vajon még a hercege és miért kellett titokban tartani a személyazonosságát?

A legtöbb kérdésre választ kap az olvasó, de azért homályos részek is maradnak, ugyanúgy, ahogy az életben is. Aki szereti a fordulatos, ám néha borzongató rejtélyek felderítésével foglalkozó regényeket, azoknak bátran ajánlom ezt a könyvet. Akik pedig tündérmesére számítanak, rossz helyen keresgélnek.

Engem megfogott, közelebb hozta azt a szörnyű világot, ahol a pusztítás, embertelenség lebegett szem előtt. Mégis reményt adott, hogy a legnehezebb pillanatokban is születik egy hétköznapi hős, aki épp megment valakit és azzal az eggyel több száznak ad új esélyt. Ugyanis a gyermekekben, az unokákban és az utánuk következő generációkban ott a remény egy jobb, teljesebb, boldogabb életre.

Írta: Zöllner Ági

Kiemelt kép: http://tollal.hu/

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.