Jászai Mari, akit egy ország csodált

Jászai Mari, akit egy ország csodált

Úgy gondoltam, hogy a mai szombatra egy kis érdekességgel készülök nektek. Keresgéltem és kutatgattam kicsit és az jutott eszembe, miért ne oszthatnám meg veletek is az olvasottakat. Elhoztam nektek Jászai Mari életrajzát röviden, akinek az élettörténete nagy hatással volt rám.

Jászai Mari (1850-1926)

Az egyik legnagyobb magyar színésznő, akinek valóban nagyon rögös élete volt.

Ászáron született, szülei az Esterházy birtokon dolgoztak, ő volt az 5. gyermek a családban. Krippel Mária néven jött a világra, amit később meg is változtatott, ugyanis németül a vezetékneve ügyefogyottat, betegeset jelent. 4 éves korában gyökeresen megváltozott az élete, Győrbe költözésük után anyja váratlanul meghalt, mostohája pedig halálra dolgoztatta, az apja is gyakran eszméletlenre verte. 11 éves korában már egy kocsmában dolgozott cselédként.

 16 éves korára egy vándorkereskedőhöz sodorta az élet, ahol élelemmel és itallal látták el a porosz-osztrák háborúban résztvevő katonákat a königgrätzi csatában, valamint sebesülteket is ápolt. Cselekedeteiért meg is jutalmazták, pénzt és oklevelet kapott. Sajnos a háború során más is történt: Jászai Marit egy osztrák őrmester megerőszakolta, elvette a szüzességét. Ezután törhetett el benne valami, ugyanis sosem talált rá az igaz szerelemre.

A tragédia után, a háború során kapott pénzből Győrbe utazott, jelentkezett egy helyi társulathoz, ahol eleinte csak statisztaként kapott szerepet.

Jászai Mari imádott tanulni, fordítani, odavolt a könyvekért és az olvasásért. Nem sok lehetősége volt gyermekkorában tanulni, ám ezt felnőtt korára mind bepótolta, nagyon intelligens, okos nő vált belőle.

Az évek alatt egyre magasabbra ívelt karrierje, a budai Népszínházba került. Megismerkedett Kassai Vidorral, aki végül feleségül vette, ám házasságuk nem tartott sokáig, mindössze 2 évig. Jászai Mari többet nem ment férjhez.

http://mult-kor.hu

Egy alkalommal a Nemzeti Színház igazgatója is látta Marit a színpadon, akit lenyűgözött munkája, egyből leszerződtette őt. Ezután a színésznő egészen a haláláig hű maradt a Nemzetihez, egészen pontosan 50 évig. A nézők szerint megállt a világ, amikor csak a porondon volt, egy örök élményt nyújtott mindenki számára. Divattá vált minél többször látni őt a színpadon, ő mégsem szállt el sikereitől, folyton jótékonykodott, cikkeket írt és a szerelmet kereste.

Jászai szerette a férfiakat, sokkal is volt dolga, ugyanakkor egyikben sem talált igazi, hű társra. Sok szeretője volt, mégis mindig magányosnak érezte magát.

Sok évvel később a Nemzeti Színházat életveszélyesnek nyilvánították, de ő annyira szerette az épületet, hogy a színház kőmaradványaiból csináltatta meg a sírját, ahova rendszeresen kijárt, pihengetett, sétálgatott körülötte.

Halála előtt néhány nappal átadta feljegyzéseit Lehel Istvánnak (Nyugat folyóirat), akivel együtt döntöttek arról, mit publikáljanak róla és mit nem. Halálát követően néhány hónapra a közönség már olvashatta is Jászai gondolatait.

Lehel István így búcsúztatta őt a Nyugatban: „Jászai Mari nem a legnagyobb színésze volt a magyar színészetnek, hanem a legnagyobb egyénisége. Senki sem követte, mert utánozhatatlan volt”.

Végezetül pedig, elhoztam nektek kedvenc idézetemet a színésznőtől:

„Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! Ez az élet értelme. Szeretni valakit, fölolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni utána: ez az élet értelme.” /Jászai Mari/

Kiemelt kép: http://mult-kor.hu

 

Szerző:

Beke Patti
„Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz. Minden nevetés: felszabadulás.” /Müller Péter/

Szólj hozzánk!