Mert Jászai Mari nem csak egy megálló

Mert Jászai Mari nem csak egy megálló

Vajon hányszor hallottuk már a 4-6-os villamoson, hogy most a Jászai Mari tér következik? Felmerült bennetek a kérdés, hogy ki is lehetett ő pontosan?  Elhatároztam, hogy utánajárok kik voltak azok az emberek, akik a megállók nevei mögött rejtőznek. Most Jászai Marira esett a választásom, akinek az életútja engem kellőképpen megfogott. Elég nagy hatással volt rám, nagyon keménynek és érdekesnek találtam.

Az egyik legnagyobb magyar színésznő volt, rögös és nehéz élettel. Ászáron született 1850-ben, ő volt az 5. gyermek a családban. Krippel Mária névvel született, amit később meg is változtatott, ugyanis a német jelentése nem túl pozitív töltetű, ügyefogyottat, betegeset jelent. 4 éves korában gyökeresen megváltozott az élete, Győrbe költözésük után anyja váratlanul meghalt, mostohája pedig halálra dolgoztatta, az apja is gyakran eszméletlenre verte. 11 éves korában már egy kocsmában dolgozott cselédként.

www.bajorgizi.hu

 16 évesen egy vándorkereskedőhöz sodorta az élet, ahol élelemmel és itallal látták el a porosz-osztrák háborúban résztvevő katonákat a königgrätzi csatában, valamint sebesülteket is ápolt, később a jó cselekedetéért meg is jutalmazták. Sajnos a háború során más is történt: Jászai Marit egy osztrák őrmester megerőszakolta, elvette a szüzességét. Ezután törhetett el benne valami, ugyanis sosem talált rá az igaz szerelemre, amire annyira vágyott.

A tragédia után, a háború során kapott pénzből Győrbe utazott, jelentkezett egy helyi társulathoz, ahol eleinte csak statisztaként kapott szerepet, majd nem sokkal később már főszerepeket is kapott.

Jászai Mari imádott tanulni, fordítani, oda volt a könyvekért és az olvasásért. Nem sok lehetősége volt gyermekkorában tanulni, ám ezt felnőtt korára mind bepótolta, nagyon intelligens, okos nő vált belőle.

Az évek alatt egyre magasabbra ívelt karrierje, a budai Népszínházba került. Megismerkedett Kassai Vidorral, aki végül feleségül vette, ám házasságuk nem tartott sokáig, mindössze 2 évig. Jászai Mari többet nem ment férjhez.

Egy alkalommal a Nemzeti Színház igazgatója is látta Marit a színpadon, akit lenyűgözött munkája, egyből leszerződtette őt. Ezután a színésznő egészen a haláláig hű maradt a Nemzetihez, pontosan 50 évig. A nézők szerint megállt a világ, amikor csak a porondon volt, örök élményt nyújtott mindenki számára.

www.szozat.org

Jászai szerette a férfiakat, sokkal is volt dolga, ugyanakkor egyikben sem talált igazi, hű társra. Sok szeretője volt, mégis mindig magányosnak érezte magát.

Évekkel később a Nemzeti Színházat életveszélyesnek nyilvánították, de ő annyira szerette az épületet, hogy a színház kőmaradványaiból csináltatta meg a síremlékét, ahova rendszeresen kijárt, pihengetett, sétálgatott körülötte.

Halála előtt néhány nappal átadta feljegyzéseit Lehel Istvánnak (Nyugat folyóirat), akivel együtt döntöttek arról, mit publikáljanak róla és mit nem. Halálát követően néhány hónapra a közönség már olvashatta is Jászai gondolatait. 1926-ban hunyt el.

Lehel István így búcsúztatta őt a Nyugatban: „Jászai Mari nem a legnagyobb színésze volt a magyar színészetnek, hanem a legnagyobb egyénisége. Senki sem követte, mert utánozhatatlan volt”.

Természetesen ez csak egy kis szösszenet volt az életéről amit én most összeszedtem nektek, de remélem átjön az, ami miatt engem is megfogott a színésznő. Erős, okos, ellenállhatatlan, tehetséges és soha, senki nem szólhatott bele abba, hogyan élje az életét.

Végezetül pedig, elhoztam nektek kedvenc idézetemet a színésznőtől:

„Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! Ez az élet értelme. Szeretni valakit, fölolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni utána: ez az élet értelme.” /Jászai Mari/

 

Kiemelt kép: http://mult-kor.hu

 

Szerző:

Beke Patti

„Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz. Minden nevetés: felszabadulás.” /Müller Péter/

Szólj hozzánk!