Jaszenovics Lilla – Metamorphose blogajánló

Jaszenovics Lilla – Metamorphose blogajánló

Gyújtsd fel a villanyt,
hogy lássak, hogy lássál.
Hogy bámulhassam az
anyajegy rajzolataid,
minthogyha először látnálak
meztelenül.
S hogy lássam a szemed, vajon
szeretsz-e így, borzosan,
meggyötört arccal is…
(‎Jaszenovics Lilla : Kedves! )

‎Jaszenovics Lilla. Ha csak egy képről kellene pár szót írnom róla, talán azt mondanám: életvidám, bohó és hatalmas mosolyú.

Jaszenovics Lilla

De nem ismerem őt, nem tudom milyen személyiség lehet, csak írásai által körvonalazódhat számunkra egy kép bennünk, róla.
Ha a verseiről kellene írnom, azokról talán kicsit többet tudnék mondani – és fogok is a következőkben. Azt hiszem általuk kerülünk közelebb hozzá, az igazi Lillához, vagy legalább egy kis darabot megismerhetünk belőle, a gondolataiból.

Azon kaptam magam, hogy nyakig merültem a blogjában, visszaolvastam évek “terméseit” a naplószerű bejegyzésektől egészen a mostani verses formákig. Változatos volt, olyan nem mindennapi, mégis a mindennapjaimba illeszthettem az írásait. Néhol sajátos szavakkal megtűzdelt, egy-egy furcsa félmondat, ami számomra csak gondolatébresztőként szolgált, neki talán épp kifejetett mindent. Néhol vad és lázadó – A magányhoz – szókimondóság magas fokon és ez (is) nagyon tetszett benne. Szeretem ha valaki nem szépeleg és azt írja, úgy írja le, ahogy az benne megfogant, mert véleményem szerint így érezhető át a mondanivaló igazi íze.

Aztán olykor csendesebb és kedvesebb, romantikusabb és szerelmesebb: lágyabb szavak és egymást követő rímek – Ha tudnám – mindenképp őszinte írásai vannak. Csillagképek, Casco-t egy retikülre, anyajegy rajzolatok, B- tervekmegszűrt reggelek és egyéb bohóságok – fantáziadús minden vers, minden részlet – játékosság a szavakkal és a gondolatokkal.

A legkedvesebb számomra mégis egy inkább jegyzetnek, kis emlékeztetőnek nevezett valami volt, ami a Magyarországon töltött időre emlékezteti. Talán csak azért mert szeretem azt, hogy van aki látja a szépet az országunkban, vagy csak azért mert én is befőttesüvegekben gyűjtök emlékeket… nem tudom. Mégis szívemhez nőtt ez a kis “cetliféleség”, a következő – Szeretet(,)(-) könyv, meg.

Jövőhéten a vele készült interjúból megismerhetitek Lillát, addig is olvassátok a verseit! Megéri, biztos vagyok abban, hogy mindenki talál magának pár sort, amit magával vihet és a napjába illeszthet.

Én várlak. Már jó ideje
az ágyamban is meghagyom
a helyed. Álmomban is tudatosan
figyelek, nehogy széttiporjalak.
Készítem a lelkem, hogy
még jobban
tudjak majd örülni Neked,
ha megjelensz.
Arcomban vagy, bennem van
a negatívod, rásimulsz
a tenyeremre, ott hordozlak
könnyedén: két anyajegy
és egy pigmentáció között.
Én várlak. Várjál Te is.
Faragd le az egóm, hogy
legyek egészen független
önmagamtól (is).
Csengess be.
Én rögtön nyitok,
mert én…
én… tudod…
várlak.
(‎Jaszenovics Lilla : Ugye tudod?)

Szerző:

"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"