Egy első kötetes írónőt, Puskás Vikit szeretném Nektek bemutatni egy ajánlóval egybekötött interjú keretében. A Játék a tengerben című verseskötete a Publio Kiadó gondozásában jelent meg nem rég, májusban. Viki szavai arcon csapnak, nem azért mert bántóak, hanem mert azonosulni tudok a soraival. Emlékeztet egy régi korszakomra, érzem, amit ő érzett, miközben írta a verseit. Szeretni valakit, mindezt magunkban tartani, meg ahogy szétfeszít ez az érzés.
Elhallgatni
“Keserű belátni, hogy valamit érdemes feladni.
Hogy újra egyedül ülök próbálva elhallgatni
egy érzést, amit sosem akarnék magamban tartani.
Keserű belátni, hogy ezt a némaságot érdemes feladni.”
Megpróbálni elfelejteni az egyiket a másikkal, egyes soraiban ez az élethelyzet is visszaköszön. Legalábbis én így értelmeztem, de hát mindenki azokat a sorokat veszi magára és formálja át, ami éppen ráillik. A versek feloldoznak, olyan érzéseket írnak le, amiket nagyon sokan megtapasztalnak és néha mégis olyan nehéz róluk beszélni. A sorok beszélnek helyettünk. Visszaköszön a betűk halmazából az a vágy is, hogy valaki úgy szeressen, ahogy vagy… Minden kis tökéletlenséggel együtt.
Pulzus és sóhaj (részlet)
“Pulzus és sóhaj.
Köszönés mosolyogva.
Pulzus és sóhaj.
Elnyomom az óhajt,
te elnyomod a sóhajt.
Akkor is rád gondoltam,
mikor még nem ismertelek.”
Álmodozás, képzelgések, kérdések, kételyek sora. A bizonytalanság, amikor nehéz valakit szeretni. Amikor nem csak szirupos boldoságfelhőkkel van tele az ég, hanem árnyakkal, villámokkal, jégesővel és társaival. Amikor félelmetes szeretni.
Telefonhívás (részlet)
“Most éjjel van és szeretnélek hívni,
nálam az olló, de bennem hagytad a kést is.
Kell a hangod mielőtt a szeptember elér.
Reszketésbe fordult a túl sok szeretés.”
Mutasd be magad egy kicsit! Mi az, amit mindenképpen tudnunk kell rólad? Amit szerinted fontos rólad tudni és meghatározó lehet az olvasók szempontjából.
Szeretem az embereket. Szeretem, hogy mások vagyunk, máshogy reagálunk, más dolgokat szeretünk, és azt hogy a különbségek ellenére mennyire egymásra tudunk találni… és néha mennyire elbeszélünk egymás mellett. Ettől olyan izgalmas és eleven az egész élet. Azt hiszem ez van a legnagyobb hatással az írásban is rám. Szeretek az érzésekről írni, a lehető legmélyebbre leásni és a legőszintébben elmondani, lefesteni azokat. Őszinte embernek tartom magam, és a művészetben, így az írásban is ez egy alapvető dolog. Így a művekben kimondok – illetve kimondatok a lírai énnel – olyan dolgokat, amit a való életben nem feltétlenül mond ki az ember, vagy nincs rá lehetőség… Ezt többek között a búcsúzásra is értem.
Az írás mindenkinek más és mást jelent, de valamilyen szempontból mindenképpen gyógyír. Számodra mit jelent?
Biztonság. Ha kell, bármikor elmenekülhetek, lazíthatok, levezethetem a feszültséget. Ebben a formában bármikor beszélhetek az érzelmeimről, nehézségeimről, az írás mindig ott van nekem. Így emellett önismeret is ad. Írás közben megismerem önmagam, mondhatjuk egyfajta meditációnak is. Tükröt tartok magam elé, a rám hatással lévő dolgok elé. Sokszor én magam sem értem mi történik, mit is érzek pontosan, vagy csak nem tudom, hogy mire is vagyok képes… mennyi lehetőség rejlik még bennem.
A művészet a mindenem, és mindig felnéztem a művészekre, és az írás nekem egy lehetőség, hogy általa én is művész legyek, az legyek, aki mindig is lenni akartam.
Puskás Viki
Mindenkinek van egy saját története a könyvének a kiadásával kapcsolatban, legalábbis én így gondolom.
Elmesélnéd a tiédet?
Mindig is tervben volt. Amióta írok, azóta mondogattam, hogy egyszer el fog jönni az a nap, amikor publikálni fogok. Igaz, sosem terveztem, hogy a verseimet fogom bemutatni… De egyik csoporttársam mutatta a kiadót, utána olvastam és munkához láttam. Dolgozni kezdtem egy megírt történeten, de valahogy nem éreztem, hogy itt lenne az ideje. Egy nap arra gondoltam, hogy olyan sok versem gyűlt már össze, hogy egy verseskötetet összeállíthatnék. Ez az összeállítás tartott a legtovább, de mikor kiválogattam a verseket, és végiggondoltam, hogy milyen gondolatmenetben szeretném tálalni, akkor már könnyű dolgom volt. A kiadó gyorsan és jól dolgozik, így hirtelen, szinte egyik napról a másikra már meg is volt a könyv.
Mennyi időbe telt, amíg összegyűltek a versek? Több évre visszamenőleg írtad őket, vagy viszonylag frissek?
Ezek a versek az elmúlt öt évből valók. Régebbi kevesebb található benne, inkább az újonnan írtak olvashatóak. A legfrissebbet a könyv kiadása előtt pár héttel írtam…
Milyen érzés volt a világ elé tárni az írásaidat meg az érzéseket, amik ihlették a soraidat? Milyen volt környezeted reakciója?
Izgalmas, félelmetes… Meztelennek éreztem magam, de közben boldog voltam, kíváncsi a reakciókra. A reakciók pedig pozitívak voltak. Büszkék voltam rám, gratuláltak és támogattak. Tudták, hogy mennyit jelent ez nekem…
Hogyan jellemeznéd a kötetedet?
Egy érzelmi hullámvasútként.
Van konkrét személy, akihez szólnak a verseid? Mi az, ami megihlette a könyvet?
Vannak személyek igen. Az emberek hatással vannak rám, ahogy mindannyiunkra. A könyvet pedig érzelmi folyamatok ihlették, az ahogy ez megváltoztatott engem. Szerettem volna az életemnek ezen szakaszát lezárni, egy keretet adni neki.
Puskás Viki
Kinek ajánlanád a kötetet?
Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretnek érzelmes, olykor nehezen megélt élethelyzetekről olvasni. Azoknak, akik nem találják a választ egy nehéz kapcsolat után, vagy a gyászban. Nekem sokat segít, ha mások, hozzám hasonló érzelmeiről olvasok, mert nem érzem magam olyan egyedül, esetleg könnyebben megértem magam.
Vigyetek (részlet)
“”Vigyetek oda, ahol meggyógyulhat.
Vigyetek, ahol a gyász nem gyújthat
több bűntudatot, amiért nem segítettem.
Vigyetek a templomba. Csak el innen.””
Mik a közeli vagy távoli jövőben elképzelt terveid? Van készülőben következő könyv?
Több terv is van a fejemben szerencsére. Azóta újabb versek születtek, amikből bizonyára egyszer újabb verseskötet lesz.
Számíthatunk tőled írásokra más műfajban is?
Mindenképpen. Már nem egy romantikus regény hever a fiókomban, amiket szeretnék a jövőben publikálni. Tervezem, hogy az egyiket blogon osztom meg az olvasókkal, ami miatt izgatott vagyok.
Vannak olyan írók, költők, akik inspirálnak téged? Van példaképed?
Sok író és költő hatással van rám. Rainer Maria Rilke, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós vagy akár Závada Péter, akiket megemlítenék. Mindegyikük más miatt ragad magával, sokat lehet tanulni tőlük, így egyiküket sem emelném ki, mint példaképemet.
A kötetet ITT rendelhetitek meg.
Ezen kívül van egy blogja is, oda is nézzetek be, ha van időtök. 🙂
Köszönjük szépen a válaszokat Vikinek!
További sikereket kívánunk Neki!
