Jég és vér, a halál kontrasztja-Ajánló Tom Harper Zodiákus állomás című regényéhez!

Jég és vér, a halál kontrasztja-Ajánló Tom Harper Zodiákus állomás című regényéhez!

Tudjátok van egy furcsa szokásom. Mindig mielőtt megvennék egy könyvet először az utolsó oldalát olvasom el, ha megtetszik meg veszem, ha nem keresek olyat ami igen, de ez a könyv megtetszett! “Az élet az, ha kihasználod az alkalmat. ” Talán épp ez a mondat fogott meg annyira. Ami azt illeti ez előtt még csak nem is hallottam Tom Harper munkásságáról , de ezzel a könyvével az én kedvenclistámon bérelt egy helyet.

Zodiákus állomás. Nem igazán tudtam a cím alapján sokat kitalálni a történetből, de nem tűnt egy tini regénynek, amit egy cseppet sem bántam. És igazam lett. Már az első fejezet után tudtam, hogy ez a könyv nekem való. Ahogy haladtam a történettel egyre jobban lekötött. Kevés szabadidő és egy könyv ami befészkeli magát a fantáziádba a leghosszabb párosítás!Az igazat megvalva nem egy túlbonyolított krimi, de nagyon is élvezhető, sőt a végén egy hatalmas csavarral, ami meg sem fordult a fejemben.

A partiőrség egy hajója felvesz egy Thomas Anderson nevű tudóst, aki egy a Zodiákus állomást ért tragédia egyetlen túlélője. Fontos, hogy a történet az északi sarkon játszódik az örök hó és jég birodalmában. Az eseményeket Anderson történetéből ismerjük meg. Ezen a ponton a történet nem annyira lebilincselő, persze elmegy, de nem nagy durranás. Van egy rejtélyes körülmények közt, balesetben elhunyt tudós Martin Hager aki Anderson régi tanára volt és aki a Zodiákusra hívta őt. Anderson nyomozni kezd a baleset miatt, ami talán nem is baleset? Ez által megismerjük az állomást, a szereplőket, a kapcsolatokat, hogy ki mivel foglalkozik. Ez már önmagában egy egész jó kis krimi, egy kis tudománnyal megfűszerezve. Azonban ez a könyv nem csak ennyit tud, ugyanis előkerül újabb két túlélő, Bob Eastman és San Kennedy. Az ő történetük nem sokban különbözik Anderson meséjétől, azonban mikor kiderül számukra, hogy Anderson a Terra Nowa fedélzetén van, a történet érdekesebbé válik. Egyre jobban belemélyedünk a rejtélybe, ami Hager halála körül kerekedik. Már senki nem hiszi, hogy baleset volt és mindenki a maga útján próbál haladni a titok nyitja fele. Azomban a két új vallomás után újabb kérdések is felmerülnek. Ki ez az Anderson valójában és mi történt a Zodiákuson? Ettől kezdve a történet kilép a tudomány és a krimi korlátai közül és kapunk egy kis politikai összeesküvés elméletet, némi emberi szintre egyszerüsített tudományt és rengeteg rengeteg izgalmat.

Mivel az eseményeket a három túlélő által ismerjük meg így sokkal kerekebb összképet kapunk, mivel mindenki a másik hátamögött dolgozik, azonban az olvasó ezeket a háttér információkat megkapja így sokkal érthetőbb az egész esemény sorozat. Tudom azt mondtam ez nem egy túlbonyolított krimi, de azért vannak benne fordulatok. A következő ilyen fordulat egy segélykérés amit a hajó fog, és ami elvezeti a kapitányt Thomas Anderson és Greta Nystromhoz. Azonban a férfit holtan a nőt pedig ájult állapotban találják. Felmerül a kérdés akkor kit mentett meg a Terra Nowa legénysége? Erre Anderson naplója ad választ amely minden rejtély kulcsa. Ki ölte meg Martin Hager? Ki támadta meg Anderson? És Kennedy és Eastman? Ki robbantotta fel az állomást? Kicsoda Quam? És miért van egy hatalmas antenna az északi sarkon? A napló végül mindenre megadása a magyarázatot. A történet a vége felé picit elszakad a valóságtól és a tudomány talán jövőbeni állását vetíti előre?  Egyre közelebb kerülünk a genetika erkölcsi határaihoz, és az emberiség jövőjéhez. Elgondolkodtató alkotás.

Szilárd határozottsággal állíthatom, hogy az egyik legjobb könyv amit olvastam. Ez persze csak az én véleményem, azonban egy próbát mindenképp megér. Leginkább azoknak ajánlanám akik jóban vannak a tudománnyal. Persze mint kalandregény is izgalmas olvasnivaló, azonban az igazi szépségét és értékét akkor fedi fel, ha átlátszó a mélyebb vonatkozásokat is. Csak ajánlani tudom. Olvassátok, gondolkodjatok, fejlődjtek!

Szerző:

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.