Jégvirágom, Január

Jégvirágom, Január

Jégvirágom, Január!
Keserveset mar belém a szél
Kegyetlen, szemtelen mosoly.
Kiüresít, üres vagyok.
Gyerekkorok kócos, álomittas rejtekéből ismersz.
Elegáns, utolérhetetlen rideg számítás.
Te kecses gyilkos, oltott mész
Vörösre marsz, lilára csuklót és orcát
Nevetve varrod össze tompa fényűvé a nevetést
Száraz jégszilánkká a lüktetést.

Kép szakad, szívszilánkokat hord a szél tova.
Fák kaparásszák az ég alját, dörzsölöm az ablaküvegre tapadt ezüstzománcot.
Finom metszet ez, törékeny vonalak csupán.
Jégáztatta pókháló, zúzmaraképzavar.

Szeszélyes, veszélyes játék a magány.
Tompán ragyog minden odakint
Hevesen idebent, kegyetlenül tisztán.
Steril a lelkem.

De ez fagy, nem halál.

Kiemelt kép: pinterest.com

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."