Jobbra húzott szerelmeim – folytatásos randiregény 1. rész

Jobbra húzott szerelmeim – folytatásos randiregény 1. rész

 „Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni.”

Nem erre számítottál, mi? 🙂 

Tinder utalás. Randi. Hmm. Rákatt. Aztán az arcodba tolnak egy József Attila idézetet.

El kell, hogy keserítselek, ilyen lesz az egész. Soha nem azt kapod majd, amire vártál. Csakúgy, ahogy én ezeken a randikon. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogod élvezni. Leírom a sztorikat, mert szeretnék rájuk emlékezni. Lesznek nevek, helyszínek, időpontok, amik csak a fantázia szüleményei. Viszont én, az érzéseim, és a történetek mind igazak. Egyetlen egy közös van a srácokban. Mindegyikről, kivétel nélkül, egy napig, de akár hónapokig is elhittem, hogy Ő lesz az a bizonyos Nagy.

🙂

Első rész

Most…öhm…le kell tennem. – mondtam a telefonban akadozva a barátnőmnek, miközben Vé átölelt. Az egész hívás dolog is csak azért volt, mert nem akartam szerencsétlenül állni, miközben rá várakozom az Etele téri sarkon. Két napja költöztem ide vidékről, és ő volt az egyetlen, akit magammal hoztam. Pontosabban ő volt az egyetlen, akivel a vonatom indulása előtt egy órával matcheltem Tinderen. 

Vé: mi lesz rajtad?

Donáta: Ruha

Vé: jó, jó, rajtam is lesz

      de milyen?

Donáta: Egy ruha.

Vé: de ne viccelj már, tényleg! 🙂 

Donáta: Nem viccelek.

          Egy ruha.

                                            Ezt nem tudom máshogy mondani.

Egy fekete egyrészes ruha volt rajtam, amit a randi végére át is kellett cserélnem egy másik fekete egyrészes ruhára. Teljesen véletlen egybeesés lehet, hogy neki pont a házunk előtt sétálva jutott eszébe, hogy pisilnie kell, hogy véletlenül pont felajánlottam, hogy felmehetünk, és véletlenül pont elmentek a lakótársaim moziba, hogy ők legalább még véletlenül se zavarjanak minket.

 

Vé: akkor most egy üres kecóban laksz?

Donáta: dehogyis.

              van egy piros bőr kanapé

              tudod, amilyen a pornófilmekben van.

Vé: hmm, majd megmutatod 😉

 

Ezt nézd, mekkora herék! –  dugtam be a fejem a Bikás park közepén álló szarvasmarha szobor lábai közé. Felnevetett. Ha azt hinnétek, hogy ez a legszürreálisabb, ami egy első randin történhet, tévedtek. Előtte 10 perccel ugyanis közösen turkáltunk egy köztéri kukában, abban reménykedve, hogy hátha megtaláljuk benne a mellérakott sport cipő párját. Utána 10 perccel pedig, miután közöltem, hogy úgysem meri, simán lecsulázott egy hatalmasat a földre a metró peronján két ellenőr elé. Nem akartam előtte nőként viselkedni. Az egész olyan volt, mintha egy osztálykirándulásról szöktünk volna meg és a Szépművészeti Múzeumtól egészen Kelenföldig menekültünk volna, hogy ne szóljon ránk az osztályfőnök, ha kicsit is úgy tűnik mi ketten márpedig jól érezzük magunkat.

 

Most…öhm…le kell szállnom. – mondtam akadozva a metrón, és hónapokig hagytam morzsolódni a táskámban a tőle kapott csokit, csakhogy egy kis darab belőle mindig velem legyen.

Kép: brunchnews.com

 

Szerző:

Donáta
"Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz, ez nem az az öröm, amitől nem félsz, ez nem az a perc, ami megvár, ez nem az a lány, akiért nem kár. "

Szólj hozzánk!