Joe Hill: Szarvak – könyvajánló

Joe Hill: Szarvak – könyvajánló

“Ha Isten nem is, az ördög tudja: csak azok érdemlik meg, hogy lelkük legyen, akik elég bátrak a szerelemért rögtön kockára is tenni.”

A könyvtár sorai között sétálgattam, valami Kinget kerestem de, ami a polcokon volt már mindet olvastam. Aztán ahogy az ujjaim húztam végig a könyvek gerincén, megakadt a szemem egy könyvön. Szarvak. Kihúztam és kezembe vettem. A borító elég, hogy is mondjam, kifejező volt. Itt már tudtam, hogy valami ördögi tartalmat rejt a könyv.

kép forrása: moly.hu

kép forrása: moly.hu

 Aztán elolvastam a fülszöveget:

“Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje… és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.
Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak…
Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is – Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög…
És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert – olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!”

A fülszöveg hatásos volt, felkeltette az érdeklődésem annak ellenére is, hogy ez az ördög és szarvak téma nem vonzott túlságosan.

Hazafelé már a buszon elkezdtem olvasni. Annyira stílusos volt a szöveg. Annyira vitt magával. És furcsa érzés volt, mert letenni nem tudtam, folyamatosan tartotta bennem a kíváncsiságot. Aztán otthon ültem és felvetettem a kérdést, ki ez a Joe Hill? Tisztára olyan beteg fantáziája van, ha nem betegebb – a szó legjobb és dicsérő értelmében -, mint Stephen Kingnek. Aztán a Google a barátom címen beírtam a keresőbe és hoppá! Megvilágosodás. Hiszen ő az ikonikus íróm fiacskája! Olyan szívmelengető volt ez az információ, hogy még nagyobb kedvvel olvastam tovább és őszintén büszke voltam, hogy King fia sikeresen felnőtt apjához és talán a nyomdokaiba is lép egy nap. Álnevet pedig azért használ, hogy ne érjék olyan vádak, hogy édesapja hátán kapaszkodik fel. De hát hogy is tehetné? A génjeiben hordozza az írást!

Na de a sztorit a fülszöveg összefoglalja. Többet én nem árulok el, mert elvenném az ízét az egész könyvnek. Úgy élvezetes olvasni, hogy te magad rakod össze a képkockákat, te magad döbbensz meg sorról sorra. Hiszen olyan beteg atmoszférát teremt Hill, amitől lehidal az olvasó. Azt talán elárulhatom, hogy a szarvak hatására megnyílnak az emberek Ignek és elmondják minden aberráns, perverz és beteg gondolatukat, fantáziájukat, vágyukat. A könyvben helyet kap a fekete humor, vallásosság, Isten és Ördög na meg a kígyók, prédikációk és imák.

A legkedvesebb számomra a két fiatal, Ig és Merrim kapcsolatáról szóló részek. A megismerkedés fázisa, majd a későbbi életük. Ami szorosan kapcsolódik a végkifejlethez, a csavaros befejezéshez, ami úgy hat, mint egy megvilágosodás. A kérdés már csak az, hogy Ig maga az Ördög lett, vagy csak egy ideig belé költözött? Vagy csak egy szenvedő fiú, aki különös képességet kapott, hogy felderítse a történteket, bosszút álljon és végül megnyugvást találjon?

Szerző:

"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"