jolly joker

jolly joker

Azt hiszem, tényleg igaz lehet az, hogy “a lelke legmélyén mindenki egyedül van”. Senki nem érezheti ugyan azt, senki nem gondolhatja teljesen ugyan azt, amit én. Elmondhatom… de érezni más. Átélni más.

Mindenkinek egy élete van, azt kell valahogy végig vinni. Az elmúlt lassan 20 évemben nagyon sok mindent tapasztaltam. Hinnem kell, hogy nem hiába, hogy okkal történt. Minden, ami történt velünk, ami történik ma, holnap vagy egy év múlva – okkal van. Kell, hogy legyen valami ok. Ez lehet az egyetlen vigaszom. Hinnem kell, hogy azért kell ekkora terhet cipelnem, mert van valami célja. Hinnem kell, hogy egyszer majd felkelek egy nap, és rájövök: minden ezért volt. Visszapörgetem a történéseket, az éveket, és minden a helyére kerül. Hinnem kell, hogy minden egy kirakósnak a része, hogy minden illeszkedik valahová.
Ha már legalább a sarkokba való darabkákat megtalálnám…

Várakat építünk. Az óvodában, a hintában ülve. Nyolcévesen, az első igazi háromgombócos fagyinkat nyalva. Általános iskolában, a lépcső tetejéről a felfelé érkező, kék szemű, göndör hajú fiút bámulva. Középiskolában, az érettségi napján, a mosdókagyló felett állva, miközben vízzel locsoljuk az arcunkat.
Persze, ezeket már mind lerombolták. Széthullottak egy óvatlan pillanatban, amikor annyira vigyáztunk rájuk, hogy egész testünkkel takartuk, hogy senki ne tudja megközelíteni. Csak azt felejtettük el, hogy a várunkat a szívünk tartja össze. Ha a szívünket összetörik, összedől a várunk.

Képesek vagyunk ingatag kártyavárakat építeni egy felszolgáló fiúra a kedvenc kávézónkban, egy vattacukor árusra, egy “hosszúlábú csődörre”, aki a tóparton ránk mosolyog, a ,,legjobb barátunkra”, aki meg sem kérdezi soha, hogy vagyunk.
Aztán egy nap, amikor kisétálnak az ajtón, vissza se nézve – mi ott maradunk a kényelmes bőrfotelben ülve, rendelünk még egy kávét, a cigaretta csikkel együtt pedig a szívünkből maradt, véres, élettelen húscafatot is kioltjuk, és ott hagyjuk fonnyadni a dekkel együtt.

Egész életünkben arra várunk, hogy egyszer találjunk egy biztos pontot, amire építkezhetünk. Ami nem inog meg pár kimondatlan szó, elkóborolt érintés, elejtett félmondat miatt. Amit nem dönt le a néma csend. Amit nem sodor el egy hirtelen kitört vihar. Ami nem remeg be egy vallomástól vagy egy mámoros éjszaka utáni reggeltől. Ami nem zuhan össze a félelmektől, a kételyektől, a csalódásoktól. Ami elbírja a kérdőjeleket, a miérteket, és a válaszokat. Amit egy könnyeső nem áztat el. Amit a szívünk számtalan sebéből bugyogó vér nem színez át. Ami elviseli a botlásainkat, a rossz lábra érkezéseinket az útpadkáról lelépve. Ami túléli, ha az útkereszteződésnél a rossz utat választjuk. Ami talpon bír maradni akkor is, ha a földön fekve, a szőnyeget markolva keressük az élet értelmét. Ami erősen áll akkor is, ha a sírástól feldagadtak a szemeink, ha cserepes az ajkunk, és falfehér a bőrünk.

Hinnem kell, hogy eljön az a napfelkelte, amikor minden összeáll egy kerek, egész történetté. Hinnem kell, hogy egyszer minden levezethetővé válik. Az elejétől, a végéig. Ok és okozat. Hinnem kell, hogy egyszer a kérdőjeleim mögött ott fog állni egy mondat, egyetlen ponttal a végén. Egyszer tudni fogom ki, miért került az életembe, és miért távozott. Hinnem kell, hogy egyszer világossá válnak a szerepek. Egyszer majd felcímkézhetem életem szereplőit: “Tőle megtanultam, hogy erős vagyok.” “Ő megtalálta a sosemvolt kincseimet.” “Megtanított szeretni.” “Elérte, hogy megtapasztaljam milyen, ha ezer darabra hullik szét a szívem.”

Ha ez megtörténik, akkor elégedetten dőlhetek hátra a verandán üldögélve, miközben elkezdődik egy új nap. Akkor elmondhatom, hogy mindennek volt értelme, hogy minden úgy történt, ahogy kellett.
Addig pedig, gyűjtöm a kérdéseket, helyet hagyva a válaszoknak.

1388481_4862453817562_478325040_n

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.