Jöttél

Jöttél

Nem is számolom már a napokat, mikor fáradtan zuhanok az ágyba, mit sem tudva a külvilágról. Erőmből még annyira futja nap végén, hogy felhívjalak vagy üzenjek, minden rendben. Megnehezült kicsit minden és a hiányérzet úgy munkálkodik bennem, mint az elején, mikor még csak olyan keveset találkoztunk. 

Fényképeket nézegetek, várakozom a következő találkozásig és erőért fohászkodom, hogy kibírjam az egyedül töltött napokat. Valahogy gyengébb vagyok nélküled, messzebbről kell kapaszkodnom a biztatásodba. Mennyivel könnyebb lenne úgy elaludni, hogy átölelsz. 

Aztán mikor nagyon elkeserednék, jössz te. Felbukkansz a semmiből. Meglepsz. És én sírni tudnék, hogy mennyire örülök neked, mennyire hiányoztál. Hogy eljöttél hozzám úgy is, hogy még dolgoznod kell ma. Eljöttél mert hiányoztam és mert szeretsz és látni akartál sőt örömet szerezni nekem. 

Hazafelé az autóban persze fel sem tudom fogni ezt az egészet csak csendben kortyolgatom a teám. Talán tényleg létezi egy láthatatlan fonál, amin össze van kötve a lelkünk. Ebben pedig a legeslegszebb mégis az, hogy ma már nagyon hiányoztál és furcsa mód megérezted vagy nem is tudom. Valahogy tudtad, hogy ma jönnöd kell. És ez csodás érzés. 

forrás: favim.com

forrás: favim.com

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!