Mióta szeretek, félek. Mióta szeretek, van vesztenivalóm.
Régen tét nélkül játszottam, szívekbe csempésztem magam, majd kacagva távoztam. Régen a szívembe lopakodókat egy könnyed suhintással űztem tova. Ugyan már, ti itt nem vagytok jó helyen, mondtam nevetve és már ott sem voltak, már ott sem voltam. Néha eljátszottam, hogy fáj, olykor sírtam is. Ma már azon is nevetek, könnyek értetek? Ugyan már! Szívtörők, sosem volt szeretők.
http://weheartit.com/
Képzeltem a szerelmet, és a valóság mindig legyőzte a képzeletem. Kiszúrtam egyet a tömegből és beleláttam a jövőt, aztán felkapcsolták a villanyt és az álom is véget ért. Lámpaoltásig szerettem, de addig őrülten. Voltam szerelmes, pár órára. Többnyire csak kölcsönöztem a szíveket, béreltem a szerelmet. Felpróbáltam egy-egy szívet, vajon illik-e az enyémhez, persze, egyből tudtam, dehogy illik, elüt színben, méretben, fazonban és vágyakban, aztán azért kicsit még játszottam vele, majd visszaadtam, köszönöm, itt hagyom, ezt most nem viszem el, nem erre gondoltam. Örültem a szerencsének!
Játszottam, folyton játszottam, nem volt tétem, de csaltam, pedig még csak nyerni sem akartam. Találomra húztam a pakliból, és mindig blöfföltem, hogy nálam vannak a nyerő lapok. Elhittétek, egy estére, aztán mosolyogva terítettem lapjaim, csak ketteseim voltak, aztán taxiba ültem és már ott sem voltam. Csak néhány szétszórt kártyalap jelezte, itt játszottam ma este.
Visszatértem, mindig visszatértem, új játszmát kezdtem, de előre tudtam, mi lesz a vége, itt ma senki sem fog nyerni. Játékszenvedély vagy csak a puszta szenvedély vezetett. Aztán egyszer kihúztam a nyerő lapot, és akkor egyszer, életemben először, tudtam, most nem veszíthetek, most nem csalhatok, nyílt napokkal kell játszanom, és győznöm.
Életemben először tétje volt a játéknak, most már féltem. Most már nem csak a hóbortjaim és bolondságaim számítottak. Most először vigyáznom kellett, most az egyszer már nem csak az én szívem számított. Most a szívpróba után, azt mondtam, köszönöm, ezt elviszem. Azóta őrzöm, azóta félek, Eldobtam a kártyapaklim.
Már van mit veszítenem. Már félek. Lehet vajon félelem nélkül igazán szeretni?
