Kegyetlen játékok – Holtodiglan filmajánló

Kegyetlen játékok – Holtodiglan filmajánló

Ijesztő. Ez az első, ami eszembe jut erről a moziról, pedig nincs benne semmilyen misztikum, vagy bármi paranormális, csak a nyers valóság. Épp ezért annyira felkavaró, hogy még a horrorokon edződött emberek is hápogva jönnek ki a moziból, és maguk se tudják megmondani, hogy pontosan miért. Egy remek könyvfeldolgozást nézetünk meg ismét a mozikban, amire egyáltalán nem sajnáltam a jegy árát.

Figyelem! A cikk egyes részei utalhatnak a film cselekményére!

Forrás: imdb.com

Forrás: imdb.com

Az alaptörténet az, hogy a negyedik házassági évfordulójuk napján Nick felesége Amy, minden előzmény nélkül köddé válik és eltűnik a városból, felettébb gyanús körülmények között. Nick azonnal beleveti magát a keresésbe, hiszen minden gyanú rá terelődik, és mielőbb tisztázná magát, hogy semmi köze a felesége rejtélyes eltűnéséhez. Azonban a nyomok nem erre engednek következtetni, és az egyre szövevényesebb ügyet még inkább összekavarja Amy naplója. Ebben megismerhetjük a pár romantikus egymásra találásának történetét, majd a kevesébe meghitt jelenét, és ahogy haladunk előre, a nő egyre egyértelmű utalásokat tesz rá, ki akarhat az életére törni…

tumblr_n8ct9dZ9gV1qbskx5o3_r1_500

cinematiccorner.blogspot.com

 

 Ez a film nehezen ülepedik, mivel a maga egyszerűségében nyújt hátborzongatóan realisztikus élményt. Folyamatosan meglep, csavaros fordulatokkal, még akkor is, ha azt gondoljuk, tudjuk mi a végkifejlet. Nem egyszerű krimi, nem áll meg itt, szépen lassan egy lélektani drámává alakul, amelyből a megnézése után sem tudunk kiszakadni (néhol Kosztolányi Édes Annája jut róla eszembe). Nyersen és őszintén veszi górcső alá az emberi kapcsolatok hatásait egymásra, hogy mennyire felületesen ismerjük egymást, sőt szinte rettegünk megismerni egymást, és végül kiderül, hogy minden-mindennel összefügg.

Forrás: imdb.com

Forrás: imdb.com

Nehéz erről a filmről spoiler nélkül írni, hiszen éppen ez az erőssége: a meglepetés és megdöbbentés. Így hát most meg sem kísérelek belemenni a részletekbe. A színészek mind fantasztikusan hitelesek, de kiemelném, hogy Ben Géza Affleck is kezd végre annak a komoly színésznek és rendezőnek tűnni, ami valószínű mindig is lennie kellett volna. Rosamund Pike pedig talán élete legjobb alakítását nyújtja – eszembe se juttatta a Büszkeség és balítélet kedves visszafogott Jane-ét, pedig az egyik kedvenc filmem. Úgy gondolom se több se kevesebb nem kell semmiből. David Fincher rendezés remek, a forgatókönyv tökéletesen lett adaptálva – igaz nem olvastam a könyvet, most se – Az egyik résznél meggyőződésem, hogy a Trónok harca forgatókönyv írói is biztosan elismerően szisszentek fel. 

Lényeg a lényeg, hogy ezt a filmet látni kell, mert számomra egy korszakot jelenít meg, mégpedig azt, amiben most élünk. Ebben a korban úgy gondoljuk már mindent ismerünk, már mindent láttunk. Pedig ez nem így van. Vajon akármelyikünkkel megtörténhet? Hiszen hogy is várhatnánk el, hogy belelássunk a másik fejébe? Hiszen a legijesztőbb dolgok sosem kívülről törnek ránk, hanem a fejünkben léteznek.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás