Keresők

Keresők

Éjjeli lepke kopogtat az ablakon
fényt lát körülöttem, odaszállna
mégsem tudom, ő vagy én vagyok
bent rekedve a sötét éjszakában
vagy ő szorult belém a fénybe, ahogy
csillogón visszaverődünk egymásba.
A fejemben végigfut száz meg száz
gondolat, ő ennyit csap a szárnyával,
hogy elérje saját vágyott tüneményét
amit látni vél, én is csak látni vélem
a feltevéseim az idegpályákon haladva,
kevésbé tűnik valósnak annak az apró
kisülésnek ragyogása, mint a mindent
elborító fénysugár, ami soha többé
nem tér vissza magába, csak árad
csalogatva száz meg száz árva,
tévelygő lelket a remegő éjjeleken át. 

 

Kiemelt kép forrás.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás