Mindig ámultam, amikor Ruby újabb és újabb bejelentést tett a készülődő könyvéről, és bár ezt megosztotta az olvasói csoportjában is, valamiért nem akartam ott elolvasni ott. Egyrészt tudtam, hogy egyben másabb érzést vált majd ki belőlem, másrészt pont vizsgaidőszak volt, amikor felkerültek ezek a csoportba, és bár erősen mazochista vagyok, ellenálltam. Kivételes alkalom, de azt hiszem, megérte.
Fura közösség a kertváros. A pletyka ott még a fénysebességnél is gyorsabban terjed. A new york-i Whisper Lane kicsiny közösségében legalábbis ez így van. A minden lében kanál Cordelia
Hemingway-nek, a nőegylet vezetőjének napi rutinja, hogy hazugságokat gyártson. Ezzel azonban a saját életében akar valamit elrejteni.
Az ápolónő, Kimberly Denise Whisper Lane-be költözik a válása után húsz éves lányával. Queen Weston a nyüzsgő nagyvároshoz van szokva, fájdalmasan érintette a költözés, de próbál alkalmazkodni az édesanyja miatt is. A lányra hamar felfigyel a szomszéd fiú, és mindent bevet annak érdekében, hogy a szobájába édesgesse az elvont Queent.
Kimberly próbál asszimilálódni, és Cordelia nyomására csatlakozik a nőegylethez, amiről hamar kiderül, hogy nem csak egy ártatlan szervezet. Queen is igyekszik csendes tagja lenni a lakóközösségnek, de nem tudja sokáig magában tartani az ellenszenvét az ott élők iránt.
Alex Austin, az ex-katona, a csendes szembe szomszéd, akiről azt pletykálják, hogy megölte a feleségét és a puszta kezével ásta el a helyi temetőben, majdnem elgázolja a fiatal lányt az éjszaka közepén. Ez a véletlen botlás olyan események sorozatát indítja el a csendes kertvárosban, ami fenekestől felfordítja majdnem mindenki életét. Queen és Alex között először barátság, majd szerelem szövődik.
Vajon hogy tetszik ez a kapcsolat a közösségnek és Kimberly-nek? Vajon minden pletyka igaz, ami Whisper Lane-ben terjeng? Kiderül, hogy mit titkol Cordelia Hemingway?
A történet azért is keltette fel a figyelmemet, mert így látatlanban is képes voltam párhuzamot vonni a saját falum és a történetben szereplő kertváros között (kicsiny falum nagyjából ötezer lakost számlál). Tudtam, tapasztaltam, mi az a pletyka, és kíváncsi voltam, Ruby hogyan tálalja majd ezt a történetében.
Szerepet kapott a családon belüli erőszak is egy minimális szinten, aminek nagyon örültem. Mindig kíváncsian olvasom az ilyen történeteket, eddig egyik ezzel kapcsolatos könyv sem keltett bennem ugyanolyan érzéseket, ahogy ez sem. Itt legfőképp dühöt éreztem az apa iránt, és boldog voltam, amiért az anya lépni mert. Igaz, voltak döntései, amiket későn hozott, de legalább megtette a szükséges intézkedéseket.
Drogproblémák, alkohol, manipuláció.
A történet elején mindenre számítottam, csak erre nem. Persze tudtam, hogy egy olyan bomba fog felrobbanni a közepén, ami nagyban befolyásolja a cselekményt, de erre a fordulatra nem számítottam.
Queen szerintem egy olyan személyiség, aki alapjáraton csendben van, csak akkor mondja el a véleményét, ha kérdezik, viszont ha egyedül van egy másik személlyel, akkor nem tudja kontrollálni a beszédét, pont az előző dolog miatt, mert ilyenkor minden is kicsúszik a száján. Eleinte, sőt, talán egészen a végéig zavart a szószátyársága, de így belegondolva nagyon is normális, hogy sokszor össze-vissza beszélt Alex előtt, néha én is ilyen vagyok. Ez általában akkor fordul elő, ha mérvadó a másik fél véleménye, esetleg valamit bizonyítani szeretnénk neki, vagy Queen esetében simán csak bejött neki a férfi, és ezért imponálni akart valamivel.
Alex személyiségét szerintem tökéletesen eltalálta az írónő. Exkatonához híven erős,
független, öntudatos, jól tartja magát, önálló, nem szorul mások segítségére. Mivel a háború során nem szerzett semmiféle maradandó károsodást, nincsenek pszichikai gondjai. Eleinte hiányérzetem volt emiatt, az eddigi olvasmányaimmal összevetve fura volt, hogy itt van egy férfi, megjárta a háborút, és nincs semmi baja, de aztán rájöttem, hogy nagyon is létezik az ilyen, és jó egy teljesen más szemszögből látni a karakterét. Emiatt pluszpont jár, hiszen a legtöbben pont azt a részét ragadják meg a dolognak, hogy jaj, istenem, poszttraumás stresszben szenved, néha erőszakos, és jaj, az milyen szexi. Hát rohadtul nem az, Ruby pedig ügyesen kikerülte ezt az akadályt. Ugyanakkor a háború nyomai nem múltak el nyomtalanul, volt is ez ezzel kapcsolatos jelenet.
SPOILER ALERT A történet végét tényleg kicsit gyorsnak érzem, elvártam volna, hogy Cordelia jobban őrjöngjön. A fiával kapcsolatos történések miatt teljesen megutáltam, és a végére nagyon megsajnáltam szegény srácot. Akármennyire is seggfej volt, csak egy bábu volt az anyja őrült játékában, és nem ezt érdemelte.
Ajánlom azoknak, akik:
- szeretik a könnyed, egyszerű történeteket;
- akik romantikus lelkűek;
- szeretik, ha mindennek megvan a magyarázata;
- a rövid, mégis tartalmas történetre vágynak;
- odavannak a szexi férfikarakterekért, aki ráadásul még katona is;
- szeretik az enyhe krimi szálat, ahol tudod, ki a bűnös, mégis látni akarják a folyamatot, ahogy kicsinálják;
- akik azt hiszik, a magyar szerzős romantikus történetek egy kaptafára mennek. Mert ez nem olyan, mint a többi. Sokkal jobb annál.
