A nyomorban született barátság története. Röviden így foglalhatnánk össze a szerző legújabb művét.
Fülszöveg: A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül. Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?
Szurovecz Kitti tizedik könyvének témája a magyarországi gyermekprostitúció.
„Velem ilyen nem történhet meg.” hangoztatjuk előszeretettel, amikor valamilyen erőszakos cselekményről értesülünk. Pedig, amint azt az írónő elsőrangúan ábrázolja BÁRKIből lehet áldozat.
A történet központi alakjai merőben különböznek. Mia sötét bőrű és hajú, kerekded alkatú, mély szegénységből származó korához képest meglehetősen bölcs teremtés. Panna ezzel szemben világos külső jegyeket mutat, könnyen befolyásolható személyiség, jómódú budapesti család gyermeke. A két lány sorsa összefonódik, amikor a városi akaratán kívül ugyanabba a közegbe kerül, mint a vidéki. A „sötét oldal” karakterei között akad egy olyan, akivel érdekes módon jelenlegi tevékenysége ellenére lehet azonosulni. Őt, a cselekmény részletezésének elkerülése végett nem nevezem nevén. Amiért ő lényeges, mert kitűnően példázza, hogy az egykor bántalmazottból (áldozat), válhat bántalmazó (elkövető), amennyiben az átélt traumatikus események miatt a személyiség negatív irányba fejlődik.
A sztorit egyes szám első személyben váltott szemszögben olvashatjuk Mia és Panna történetét, ismerhetjük meg a szervezetet a futtatóktól a vezetőig. A regény felénél új helyszínen találjuk magunkat, a gyermekotthonok közel sem családias világában. Felmerül a kérdés, vajon melyik szabadságvesztéssel járó szituáció a rosszabb? Rabnak lenni a stricinél vagy egy otthonnak nevezett helyen, ahol a szeretetet még hírből sem ismerik? Tisztelet a kivételnek.
Komoly témát feldolgozó könyvekben szokás az erőszakot legyen az szellemi, lelki, fizikai vagy, mint ebben a történetben mindhárom, minél közelebbről és részletesebben bemutatni. Olyannyira valósághűen, hogy szinte a bőrünkön érezzük az áldozatot ért sérelmeket. Gyakran már a borítóval erősen utalnak arra, megrázó irodalmat vettünk a kezünkbe. Szurovecz Kitti azonban – anélkül, hogy romantizálta volna a terrort – , nagyobb hangsúlyt fektetett a történet fő kérdésének megválaszolására: Van – e mód ma arra Magyarországon, hogy megmeneküljön az áldozat a gyermekprostitúció embertelen világából?
A tabunak számító témához, valamint az erőszakot elszenvedőkhöz való hozzáállás szélsőséges ellentétet mutat a valóságban, és a regényben is. Utóbbira például szolgálnak Panna szülei. Amíg az egyik hálával, szeretettel, megértéssel fordul Mia felé, a másik megvetést tanúsít irányában. A realitás sem különb ennél, hiszen a társadalom kis százaléka a probléma megoldásán dolgozik, a nagyobb része el sem ismeri a létezését.
Ami nekem nagyon tetszett, hogy a magyarországi gyermekprostitúció hiteles ábrázolása mellett, az írónő gondoskodott szeretetről, finomságról, szimpatikus karakterekről, no meg ami a legfontosabb reményről.
Szurovecz Kitti tizedik regényét tizenhat év felett mindenkinek ajánlom. Bízzunk benne, hogy a történet egyszer eléri a célját, megoldódik a probléma, nem lesz több kisemmizett angyal.
Jó olvasást kívánok!
Írta: Farkas Anita Blogját itt találjátok. Kiemelt kép: never let me go
