Ki fél a haláltól? – ajánló Nnedi Okorafor A halálmegvető című regényéről

Ki fél a haláltól? – ajánló Nnedi Okorafor A halálmegvető című regényéről

A Halálmegvető egy különleges regény. Amikor kézbe vettem, nem tudtam mire számítsak, mert még afrikai mondavilágon alapuló fantasy kötetet nem olvastam. A regény szerzője, Nnedi Okorafor nigériai szülők gyermekeként látott napvilágot az Egyesült Államokban. Eddig egyetlen afrikai származású amerikai szerzőtől olvastam, Octavia E. Butlertől, akinél Okoraforhoz hasonlóan az elnyomás, és az idegengyűlölet központi témaként jelent meg. A halálmegvetőt eredeti nyelvén Who Fears Death címmel publikálták, ám ameddig ennek nem néztem utána, a fejemben két alternatíva alakult ki a címről. Úgy gondoltam, A halálmegvető egy olyan szereplőt fémjelez, aki úgy veti el a halál magvait, mint más a búzáét, és amerre jár, halál követi.  A másik elképzelésem szerint egy olyan karaktert rejtett, aki megveti a halált, és merészen szembeszáll mindenkivel. Így, kiolvasva a könyvet, bátran állíthatom, hogy mind a két állítás igaz  Onyesonwu-ra, a regény főszereplőre. Ennek fényében, szerintem, a magyar címadás találóbb és ütősebb, mint az eredeti.

A regény 2010-ben jelent meg, és azóta elnyerte a fantasy írók egyik legrangosabb díját, a World Fantasy Díjat, amelyet előtte Chine Miéville és Gene Wolfe is megkapott. Apró hibái ellenére ez egy méltán kiérdemelt elismerés, mert olyan témákat boncolgat a regény, amelyről a nyugati fejlett társadalmakban ritkán ejtenek szót: a nemi erőszakról, amit fegyverként használnak a nők ellen, vagy a gyermekkatonákról, akiket a családjuktól elrabolva gyilkolásra kényszerítenek. A társadalmi elnyomás, a nemi sztereotípiák és a rasszizmus is kardinális pontjait képezik a regénynek, emellett olyan egyetemes kérdések is felvetődnek a történet folyamán, mint hogy mi várhat minket a halál után, vagy létezik-e eleve elrendelés.

Az írónő főként ifjúsági és gyermekkönyveket ír, ebben a történetben is érződik ez, és ahogy a Bronzvárosban, itt is fontos szerepet játszik a szerelem és felnőtté érés, a felelősségvállalás folyamata is. A szerző nem magyarázza túl az általa alkotott világot, amelyet már más regényeiben is megmutatott, viszont amit az olvasó számára érdemes tudni, azt átadja. Ebben a posztapokaliptikus világban ádáz harc folyik Ani istennő első teremtményei, az okekék, és az őket igába hajtó nuru emberek között, akik elhatározták, hogy minden okekét kiirtanak, amellyel békét teremthetnek nyugati királyságukban. A történet főhőse és narrátora Onyesonwu, aki ewu gyermekként jön világra, az édesanyja egy sötét bőrű okeke nő, az apja pedig egy világos bőrű nuru férfi. A nuruk úgy vélik, joguk van megalázni és meggyalázni az okekéket. Onyesonwu is ennek az erőszaknak a gyümölcse, homokszínű bőrével magán hordozza mind a két nép vonásait, és ez meg is bélyegzi, mert az emberek csak egy gyűlöletből fogant fattyút látnak benne, fogantatásának szégyene miatt a társadalom kirekeszti őt. Tanúi lehetünk, hogy ennek ellenére sikerül barátokra szert tennie, és megismerkedik egy ewu fiúval, a titokzatos Mwitával, aki idővel a szerelme lesz. És ha már szerelem… a kiskamaszkorba lépő lányok rituális megcsonkítása is hangsúlyos szerepet kap, a regény erősen épít a női identitás és szexualitás megélésének fontosságára is.

Onyesonwu igyekszik beilleszkedni, és bár nem ért velük egyet, követi a hagyományokat is, de rájön, hogy mindez csak skatulyába zárja őt. A mássága miatt rá más szabályok vonatkoznak, és hiába próbál olyan lenni, mint a többiek, nem fogadják el őt. Hatalmas varázserővel bír, amit képtelen kontrollálni, és a rengeteg igazságtalanság és gyűlölet miatt, ami őt éri, gyakran elveszíti a fejét, és bajba kerül. Egy mesterre lenne szüksége, de az ewu lányt senki sem akar maga mellé fogadni, nemcsak a származása, hanem a neme miatt sem. Ebben az erősen elnyomó, patriarkális rendszerben rengeteg harc vár a kamaszlányra, később fiatal nőre, nem beszélve a bosszúról, amit az édesanyjával történtek miatt és a háború elszenvedőit oltalmazva vállal magára.

A történet íve és tempója hullámzó, sokszor megszakítják a gyermeki és szerelmes civakodások, a vándorlás unalmas részletei, de ha ezt elengedjük, és főleg a regény az elejére és végére fókuszálunk, meg az erőteljes mondanivalóra, A halálmegvető egy igazán remek (fantasy) könyv. A halál mindvégig ott lopódzik a sorok között, a szereplők a sorsszerűség és a szabad akarat között lavíroznak maguk sem sejtve, melyik vezeti őket igazán a végkifejletig. A varázslatos köntös Okorafor egy rendkívül kegyetlen és realista történetet tartogat számunkra az emberi természetről.

Legérdekesebb karakterek számomra Mwita, Aró és Naib voltak, akiknek szándékairól és múltjáról az írónő csak lassan lebbenti fel a fátylat. Ők a legfontosabb férfi karakterek főszereplőnk életében, akik a történések más-más oldalait villantják fel, amit Onyesonwu önmaga nem tapasztalhatott meg. Az ő életüket Onyesonwu szemén keresztül látjuk, így aminek a lány nem volt szemtanúja, csak később derül ki róluk, így a titkok és a feszültség végigkísérnek minket az utolsó lapokig, illetve a befejezést követően sok jelenet teljesen új értelmet nyert.

A halálmegvető egy sokszínű könyv, így az olvasói tábora is rendkívül változatos lehet. Olyanoknak ajánlom, akik egy eredeti fantasy regényre vágynak, akiket érdekelnek a samanizmus, az afrikai mítoszok, vagy egy olyan posztapokaliptikus világ, ahol a varázserőnek nagy szerepe van. Örömét lelheti benne az is, aki egy belevaló bosszú-történetet, vagy egy fejlődésregényt szeretne olvasni. Onyesonwu egy rendkívül erős és megosztó személyiség, de ha valaki szereti a karakán női szereplőket, jó útitársra lel benne A halálmegvető világában tett utazás során. A regény történetéből hamarosan sorozat készül, amin olyan nevek dolgoznak, mint például George R. R. Martin, így már izgatottan várom, hogyan jelenítik meg ezt a realisztikus, mégis varázslatos világot. A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek.

A kiemelt kép az Agave Könyvek promóciós anyagából való