Ki vagyok én? – ajánló Philip K. Dick egyik legismertebb művéről, a Kamera által homályosan c. regényről

Ki vagyok én? – ajánló Philip K. Dick egyik legismertebb művéről, a Kamera által homályosan c. regényről

A Kamera által homályosan magyarországi első kiadása 2005-ben datálható, idén pedig az Agave Könyvek úgy döntött, hogy más Dick klasszikusukkal együtt, megjelenteti ennek a könyvnek is az újraszerkesztett, új minimalista borítóval rendelkező kiadását. Ennek köszönhetően jutott el hozzám szeptemberben ez a remek olvasmány.

Dick híres arról, hogy röviden és pörgősen egy egész világot úgy ábrázoljon, hogy az az univerzum, amit megálmodott teljesnek és egésznek hasson, miközben a karakterek is közel kerülnek hozzánk. Nevezhetnénk a tömörítés királyának is.  A Kamera által homályosan is tökéletesen ezt a színvonalat hozza, sőt, számomra még többet is adott, mivel az író saját barátairól, a szerabúzus következtében meghalt, vagy tartósan leépült ismerőseiről mintázta a szereplőket. Ezt csak a szerző utószavában tudtam meg, viszont áthatotta a művet, nagyon érzékletesen mutatta be a szerfüggők mindennapjait, hallucinációit és különböző ütemben zajló leépülését.

A regény egy bizarr jelenettel kezdődik, amely során egy drogtól pszichotikussá vált férfi szenvedéseit olvashatjuk, aki igyekszik összegyűjteni a házát megszálló bogarakat, amiket csak ő lát. Erős kép, így egy hétre félre is tettem a kötetet, mert tudtam, ez meg fog viselni, ha egyben végigolvasom. Igaz, hogy nem ez az alak lesz a főszereplő, de kellőképp előrevetíti a regény későbbi történetét.

A cselekmény főszála egy beépített ügynökről szól, aki egy nagyon gyorsan terjedő és az embereket még gyorsabban két lábon járó zöldségekké változtató drog terjesztését igyekszik meggátolni. Lakását két drogos sráccal osztja meg, akik a barátai lesznek és beleszeret a lányba is, aki  a dílere. Így egyre nehezebbé válik számára, hogy objektíven végezze a munkáját. Ezt a kettős helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a drog, amire lassanként rászokik, olyan mellékhatással bír, amely a két agyfélteke kapcsolatát szétzúzza és a személyiségét is kettéhasítja. Lassan már önmagáról sem tudja, melyik énje a valós, sőt a két énje sem minden esetben tud a másik létezéséről. A végső csapást pedig az adja főszereplőnknek, amikor kiderül, hogy saját magát kell megfigyelnie, mert a viselkedése kezd gyanússá válni. Ez úgy lehetséges, hogy a biztonsága érdekében még felettesei sem tudják a személyazonosságát. Csak ő maga tudja az igazságot. Vagy mégsem? Bekamerázzák a lakást, így az ügynök egyébként is instabil elméje újabb lökést kap a szakadék irányába.

Számomra nagyon érdekes olvasmány volt, tetszett a kivitelezés és a történet is. Kicsit töredezett az elmesélés, kicsit tudathasadásos, máskor az összefüggéstelen asszociációktól mulatságos, amely remekül szemléltette az ép, sőt nagyon is intelligens emberek rohamos leépülését. Bár a szerző maga úgy vélte, hogy ez az írása nem bír mély mondanivalóval, vagy csattanóval, és pusztán emléket akart állítani a barátainak, akik a drog áldozatául estek, szerintem egy igazán elrettentő, velős és sajnos igaz regény lett, annak ellenére is, hogy egy kitalált jövőben játszódik.

Bizony, félreértés ne essék, ez nem csupán egy lélektani dráma, erős a sci-fi és a krimi vonal is, így akik szeretik a bűnügyi, vagy a tudományos fantasztikus műveket, azok is megtalálják benne a nekik tetsző vonalat. Nem hiába, hogy tizenkét éve filmet is forgattak ebből az összetett történetből nagyon illusztris szereplőgárdával és Keanu Reeves főszereplésével. Én imádtam és megsirattam a történet végét.

Más Philip K. Dick regények ajánlói az oldalunkon:

Jones kezében a világ

Elektronikus álmok

Valis

A végső igazság