Összetört látomás darabjai a padlón.
Szétzúzott fantáziám romja.
Lehullott, rózsaszín felhő a kagylón.
Naivitásom szétmállott pora.
Csalfa emlékkép, szétszórt szavak.
Vidd, magaddal ne hagyj nyomot.
Bedobozolom, elég sok akad.
Kigyomlállak, mint kerti gyomot.
Vissza a feladónak minden percet.
Minden valótlan ígéretet vissza.
Hazug szavaid, mint mérgező permet.
Szívem mégis magába issza.
Kidobom a csókod mi a vitrinben állt.
Csak porfogóként tartom már rég
Kidobom, a tegnapot miből hangod kiált.
Belekarmol vérző szívembe még.
S mikor majd vihar jő égi háború.
Vad széllel eresztem útnak a múltam.
Kapjon szárnyra a mámor s a bú.
Feledem, ahogy karodba bújtam.
Kiemelt kép: pexels.com