“Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.”
-Vavyan Fable
A könyveimet nem adnám. Ők a tanúi a hangulataimnak, a kereséseimnek, ők mutatják meg, mi minden érdekel, mennyi témát feszegettem, veséztem ki, tettem magamévá, vagy hagytam el. Elárulják ki akartam lenni, ki lehettem volna, milyen anyagból gyúrtak, mennyire vagyok földhöz ragadt, realista, vagy elrugaszkodott, álmodozó.
A könyvek a bizonyítékai annak, hogy mennyire változatos is tud lenni ez a paletta.
Végigpásztázva tekintetemmel a könyvespolcomon, mindegyik könyvhöz fűződik egy-egy korszak. Önmarcangolás, útkeresés, fellélegzés, szerelem és/vagy szeretetvágy, humor, irónia, ábrándozás. Egytől-egyig rólam árulkodnak, ezért néha intimebbnek érzem, ha megáll valaki a könyvespolcom előtt, mint bármi mást. Persze sokaknak eszébe sem jut elgondolkodni ezen…
Mit árulhatnak el rólad a könyveid?
Nálam már-már mániává nőtte ki magát, hogy otthonokba lépve, ösztönösen az első, amit keresek, az a könyvespolc. Egyszerűen tudnom kell mit olvas az illető, olvas-e egyáltalán. Tudnom kell mi mozgatja, mi mindenre volt kíváncsi, melyik az az író, akinek a gondolatiságával azonosulni tud. Mi minden érdekli… Vágyott-e valaha Isztambulba, akart-e világot látni, vagy fontosabbak neki a belső élmények, a lélektan, esetleg a krimi szerelmese.
Olvas-e verseket? Mi gazdagítja a belső világát? Van-e humora?
kép forrása: www.tumblr.com
Most a ti könyvespolcotokról szeretnék szemezgetni, így egy játékra invitálnálak titeket.
Játsszuk azt, hogy megosztjuk egymással kincseinket, melyeket a borítók rejtenek.
Kíváncsi vagyok, kire milyen könyv volt hatással, ami miatt megváltozott a szemlélete, az értékrendje, vagy egyszerűen csak nevetésre késztette, netán megríkatta.
Mutassátok meg, melyik volt számotokra az év könyve, életetek könyve, egy új korszak könyve…
Keressünk együtt kincseket!
Íme, az én kincses könyveim:
A minap kalandozást tettem különböző irodalmi stílusokban, a látóköröm szélesítésére. Amin megakadt a szemem, az a minimalista irányzat volt és immáron ez a műfaj is színesíti palettámat.
Egy neves képviselője, Raymond Carver: Kezdők című könyvét tenném a listám élére, mint legfrissebb könyves élményemet.
kép forrása: www.moly.hu
Raymond Carver meggyújtja a cigarettát, babrál kicsit a gyufával, előrehajol: “Nem az ember azonos a szereplőivel, hanem ők vele.” A szerző mára az amerikai irodalom ikonja, akinek a hatására egyaránt hivatkoznak kortárs szépírók és lektűrgyárosok – legtöbbjük olvasható is magyarul, ellentétben Carverrel, akitől egyetlen válogatáskötet jelent csupán meg korábban. A most közölt írásokat először 1981-ben közölték a What We Talk About When We Talk About Love című kötetben, mely az áttörést jelentette Carver számára: egy csapásra az irodalmi minimaiizmus hírhozójává vált, “amerikai Csehovvá”, akinek életszagú történetei és zsigerekig ható mondatai elementáris hatást gyakorolnak olvasóira. A sors fintora, hogy a legutóbbi időkben épp ennek a kötetnek a létjogosultsága kérdőjeleződött meg. Carver özvegye, Tess Gallagher lehetővé tette az eredeti kézirat kiadását, melyből világosan kitűnik, hogy Carver szövegeit egykori szerkesztője és barátja, Gordon Lish alaposan “rövidre vágta” – mintha csak a később ezekből filmet rendező Róbert Altman (Short Cuts, 1993) keze alá kívánt volna ily módon dolgozni. Az újra kiadott gyűjtemény Beginners címen jelent meg Amerikában és Angliában és a Magvető is ezekben a változatukban adja közre Carver gyönyörűségesen fájdalmas novelláit – bevezetve a háromkötetesre tervezett prózai életmű-sorozatot.
“Néha még a hó hullását is meg lehet hallani. Aki csöndben marad, tiszta a feje, és meg tud békélni saját magával meg a külső dolgokkal, az nyugodtan leheveredhet a sötétben, és hallani fogja a havazást.”
Legnagyobb kincseim Fodor Ákos Haikujai.
Köteteit olvasva, mindig valami újat adnak, mindig más és másért fog meg benne. Igazi Mester Ő.
kép forrása: www.moly.hu
Fodor Ákos az aforisztikus haikut műveli, nála a kaon bölcs tanítása egybefonódik a haiku műfajával. Haikut általában a közép-európai sors vallása jellemzi. Ironikus-önironikus bölcselet az övé, haikuiban sok a játékosság, a játszás. “A GONG úgy csodálatos, hogy alig hallható neszezéstől, percegésnyi hangocskától közepes intenzitású száraz kopogáson és lágyan-telten, mélyen-hosszan kizengő, testes hangon át a mennydörgéserejű robajlásig terjedő megszólalás lehetőségeivel szolgál, a rajta/vele játszó muzsikusszándékától és tehetségétől függően. Örülnék, ha alkatom és működésem valamelyest GONGszerűnek bizonyulna – a többi: Játékosaimon múlik.” – írja kötetéhez a költő.
EGY KÉSZÜLŐ KÉP
tévedések és
helyesbítések sora:
Életem Rajza
Ami igazán mély nyomot hagyott bennem, Soren Kierkegaard: A csábító naplója-Mesék az emberi szívről
kép forrása: www.moly.hu
A világirodalom legszebb és legkülönösebb szerelmi története a dán filozófus tollából. Művészi vallomás a szerelemről, magányról, két lélek elrendelt egymásra találásáról; a szellemi világ és az anyagi valóság belső harcáról.
“Lelkemet ünnepélyes, csöndes, fehér félhomály ragyogja körül. Ő hallgat, én hallgatok. Mindketten hallgatunk, semmi sem zavarja meg a fehér ragyogást. Esztelenség, vagy kihívás volna, ha szememmel észrevétlen megérinteném. Megérintem. Mint felhő a mező fölött fogja körül pillantásom szelíd földi lényét. Cordélia elpirul.
Mit jelent ez a pirulás? Szerelmet, reményt és vágyakozást, vagy félelmet és bizonytalanságot? – Csodálkozik, elcsodálkozik, nem rajtam, inkább önmagán. Mintha nem is lennék jelen, mégis összhangban van lénye az enyémmel. Ilyen hangulatban csenddel kell imádni és tisztelni őt, mint Istent.”
Örök szerelmem, Weöres Sándor: A teljesség felé
kép forrása: www.moly.hu
“Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.”
“Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”
Végül, de nem utolsó sorban pedig Hermann Hesse Demian-je
kép forrása: www.moly.hu
Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is.
“Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”
A Demian című regény az első világháború alatt íródott, és Hesse művészetében egy új alkotói korszak kezdetét – és talán egyik csúcspontját is – fémjelzi. A német irodalomban már a romantikában közkedvelt lélekábrázolás hagyományit folytatva, a freudi és jungi pszichoanalízis eredményeit is felhasználva rajzolja meg az először Emil Sinclair álnéven kiadott regény ennek a fiatalembernek lelki fejlődését, tusakodását önmagával és a világgal, míg végül lélekvezetői – Max Demian és Éva asszony – segítségével felnőtté válván az első világháború borzalmai közepette rátalál önmagára.
“Mindig túlságosan szűkre szabjuk személyiségünk határait. Csak azt számítjuk bele, amit egyénnek nevezünk, és amit megkülönböztetünk a többitől. Pedig valamennyien magunkban hordozzuk a világ egészét, (…) ugyanúgy a lelkünkben is benne van mindaz, amit az emberi lélek valaha is átélt.”
egyéb források: www.libri.hu
