Kinek van igaza? Neked, nekem, neki vagy talán mégiscsak inkább nekem?

Kinek van igaza? Neked, nekem, neki vagy talán mégiscsak inkább nekem?

 

A múlt héten írtam egy igen megosztó posztot (ide kattintva elolvashatod), melynek kapcsán igencsak elgondolkodtam. Jobban mondva, a kommentelők késztettek továbbgondolásra. Na, ezért nem tiltottam le még a hozzászólási lehetőséget. Mert mindamellett, hogy időközönként rendkívül idegesítő trollok is megjelennek, az érdekesebb kommentekből gyorsan születhet még egy bejegyzés. Született is. És hovatovább, ezek a vélemények késztettek ezen bejegyzés megírására is.

Azt írta nekem ugyanis az egyik kedves delikvens, hogy márpedig én akkor is próbáljam meggyőzni őt a magam igazáról, ha nekem erre láthatóan se energiám, se időm, se késztetésem. Az 1-1-es döntetlenben, amit felajánlottam neki, sehogy sem akart kiegyezni. 

Azóta is ezen kattogok. Emberek miért gondolják azt, hogy csak egyetlen örök igazság létezik, mégpedig a sajátjuk? Miért kellene érveket felsorakoztatnunk az állításaink mellé, csak azért, hogy mások romba dönthessék azokat? 

Én abban hiszek, hogy valójában senkinek sincs igaza. Legalábbis olyan ember biztosan nincsen kerek e Földön, aki pártatlanul eldönthetné, hogy kinek is van némi igazság a mondandójában. 

Különbözőek vagyunk. Ebben nincs is  hiba. Ha a kommentelő és az én esetemet vesszük, még a nemünk is különbözik. Ebből kifolyólag már majdnem biztos volt az érdekütközés, de lévén, hogy a téma ráadásul a párkapcsolat, borítékolható volt a “győzzük meg egymást a saját igazunkról” vircsaft, ami végeláthatatlan vitába torkollhat(na), ha hagynám. 

 

Hozzáteszem, ő legalább kulturáltan próbálta meg rám erőltetni vélt, valós igazságait. Ezért mindenképpen tiszteletet érdemel.

 

Aki szokott hozzászólásokat olvasni, az tudja, hogy a tiszteletteljes megnyilvánulás már önmagában is tapsot érdemel.

 

Néhány embernek ugyanis, a fenekében van a buksikája, amit esze ágában sincs kihúzni onnan, inkább bőszen kiabál kifelé. Mind tudjuk, hogy miket…

 

Addig azonban már senkinek nem akaródzik terjedni az intelligenciája, hogy elfogadja: 

 

semmilyen ember vélt vagy valós igazsága nem kötelező érvényű önmagunkra nézve.

 

Le lehet szűrni belőle a hozzánk közelebb álló lényeget, majd figyelmen kívül hagyni a többit. El lehet gondolkodni is rajta akár, s magunkévá tenni belőle néhány gondolatot, ami tán igaz is lehet. Sőt! Olyat is lehet ám, hogy ha az egész cikket egy nagy sz@rnak gondoljuk, egyáltalán nem értünk vele egyet, akkor megfogjuk a kis egerecskét és Lám! Bezárjuk az oldalt. 

Ilyen egyszerű. Ahogy a fentebbi képen is láthatod, két különböző ember, két külön nézőpontból is láthatja ugyanazt a dolgot.

Szóval akkor, kinek is van igaza? 

 


Kiemelt Kép forrása:https://englishexam.blog.hu

 

Köszönöm a figyelmet! 

*H. Sz.

Szerző:

H. Sz.
" ...megkérdezték tőlem, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás