A múlt héten írtam egy igen megosztó posztot (ide kattintva elolvashatod), melynek kapcsán igencsak elgondolkodtam. Jobban mondva, a kommentelők késztettek továbbgondolásra. Na, ezért nem tiltottam le még a hozzászólási lehetőséget. Mert mindamellett, hogy időközönként rendkívül idegesítő trollok is megjelennek, az érdekesebb kommentekből gyorsan születhet még egy bejegyzés. Született is. És hovatovább, ezek a vélemények késztettek ezen bejegyzés megírására is.
Azt írta nekem ugyanis az egyik kedves delikvens, hogy márpedig én akkor is próbáljam meggyőzni őt a magam igazáról, ha nekem erre láthatóan se energiám, se időm, se késztetésem. Az 1-1-es döntetlenben, amit felajánlottam neki, sehogy sem akart kiegyezni.
Azóta is ezen kattogok. Emberek miért gondolják azt, hogy csak egyetlen örök igazság létezik, mégpedig a sajátjuk? Miért kellene érveket felsorakoztatnunk az állításaink mellé, csak azért, hogy mások romba dönthessék azokat?
Én abban hiszek, hogy valójában senkinek sincs igaza. Legalábbis olyan ember biztosan nincsen kerek e Földön, aki pártatlanul eldönthetné, hogy kinek is van némi igazság a mondandójában.
Különbözőek vagyunk. Ebben nincs is hiba. Ha a kommentelő és az én esetemet vesszük, még a nemünk is különbözik. Ebből kifolyólag már majdnem biztos volt az érdekütközés, de lévén, hogy a téma ráadásul a párkapcsolat, borítékolható volt a “győzzük meg egymást a saját igazunkról” vircsaft, ami végeláthatatlan vitába torkollhat(na), ha hagynám.
Hozzáteszem, ő legalább kulturáltan próbálta meg rám erőltetni vélt, valós igazságait. Ezért mindenképpen tiszteletet érdemel.
Aki szokott hozzászólásokat olvasni, az tudja, hogy a tiszteletteljes megnyilvánulás már önmagában is tapsot érdemel.
Néhány embernek ugyanis, a fenekében van a buksikája, amit esze ágában sincs kihúzni onnan, inkább bőszen kiabál kifelé. Mind tudjuk, hogy miket…
Addig azonban már senkinek nem akaródzik terjedni az intelligenciája, hogy elfogadja:
semmilyen ember vélt vagy valós igazsága nem kötelező érvényű önmagunkra nézve.
Le lehet szűrni belőle a hozzánk közelebb álló lényeget, majd figyelmen kívül hagyni a többit. El lehet gondolkodni is rajta akár, s magunkévá tenni belőle néhány gondolatot, ami tán igaz is lehet. Sőt! Olyat is lehet ám, hogy ha az egész cikket egy nagy sz@rnak gondoljuk, egyáltalán nem értünk vele egyet, akkor megfogjuk a kis egerecskét és Lám! Bezárjuk az oldalt.
Ilyen egyszerű. Ahogy a fentebbi képen is láthatod, két különböző ember, két külön nézőpontból is láthatja ugyanazt a dolgot.
Szóval akkor, kinek is van igaza?
Kiemelt Kép forrása:https://englishexam.blog.hu
Köszönöm a figyelmet!
*H. Sz.
