“Kirakós játék az egész” – interjú Riskó Bencével

“Kirakós játék az egész” – interjú Riskó Bencével

Két héttel ezelőtt már találkozhattatok egy ajánlón keresztül Bencével, aki csak úgy lubickol a szavakban. Szó volt a cikkben mesékről és mosolyokról, illetve természetesen magáról a rizspoetryről.
Most újra elhozom nektek őt egy interjú erejéig, fogadjátok sok szeretettel!

Mesélj egy kicsit nekünk a műveidről!

Vegyünk egy esős napot. Hajnalpír, burjánzó tetőkert, verébraj forgolódik a szélben meg az őket kergető ragadozómadarak. Adjunk hozzá a szemközti csatornafedél mellé egy beázott újságost. Aki dühében mondjuk, hörpintsen fel valamit. Mondjuk egy kiszámíthatatlan ivójoghurtot. Barackosat. Keverjünk bele egy indokolatlan biciklist (de véletlenül se a joghurtba)! Legyen, mondjuk egy biciklis kisfiú, krumpliszsákból varrt kardigánban. Ott áll az újságos mellett. Épp banánt vesz. Beleharap, aztán eldobja a héját. Szegény fiókája meg ott marad, elanyátlanodva…

Arról esett már szó az ajánlóban, hogy mit tudsz adni a verseid által az olvasónak, viszont most azt szeretném megkérdezni, hogy neked mit ad az írás, illetve mit szeretsz a műveidben. Van esetleg kedvenced?

Az írás nagyon fontos része az életemnek, mert kicsit burkoltabban mesélhetem el a világnak, hogy ki vagyok, és hogy hogyan gondolkozom (nem mondom, hogy könnyű kibogozni, de aki rájön a nyitjára, az remélhetőleg élvezi). Rengeteg művem van. Próbálom magamat mindig külső szemmel nézni, végiggondolni, hogy vajon kívülről milyennek tűnök, milyen benyomást keltek másokban. Hogy milyen szemmel nézném a műveimet, ha most ismerném meg őket. Mintha száz évvel ezelőtt élt, nagyra becsült költő lennék, vagy egy kortárs, akit épp most fedezek fel (igen, furcsán hangzik, de aki nem tudja meglepni, vagy lenyűgözni saját magát az írásos dolgaival, az nem is tudom, hogy hogyan tudja csinálni). Amikor valami úgy áll össze, ahogy szeretném és már egy ideje nem is kötök bele újra és újra abba a szóba, vagy ami még jobb: abba a vesszőbe, na, akkor elégedett vagyok. Akkor nagyon tudom élvezni az irományaimat.

Megéri írni, írással foglalkozni?

Csak annyira, amennyire megérte feltenni ezt a kérdést. Pénzbeli hozama nyilván nincs a dolognak. Nem tudom, hogy valaha lesz-e, néha úgy érzem, hogy bármennyire is igyekszem, ez azért elég meredek (*támogatást itt és most bármilyen formában elfogadok, tisztelettel: a szerző). Az eszmei értékét nézve a dolognak, nyilván azt kell mondanom, hogy: nanáhogy! Ha sikerül összerakni, amit össze szeretnék rakni, ha sikerül már x embernek megmutatni a dolgaimat és nem ütnek vissza, akkor egy írónak/költőnek igen is megéri (akkor meg pláne, ha már tetszik is az agymenésünk). Kell egy egészséges önkritika meg sok-sok más is, persze, de ez már részletkérdés. Ha x év múlva, egy bármilyen utópiában, disztópiában, a sivatagban, a tengeren, vagy netán a Marson véletlenül ott lesz valamelyik művem, vagy kötetem, és valaki ezek miatt a dolgok miatt fél pillanatra elfelejti, hogy milyen rossz, nehéz és elviselhetetlen az élet, a világmindenség meg minden, akkor megéri.

10300783_1109992425691719_6238331704808975717_n

Szerinted mi tesz jóvá egy verset?

Először is, ha senki sem magyarázza félre. Ha csak ketten vannak jelen: a mű, ami mesél, ami közvetít, meg természetesen az olvasó, aki keres valamit, és ha mindezek mellett kialakul közöttük valamiféle pozitív kapcsolat. Lehet egy gondolat, egy eszme, egy érzelem, egy észrevétel, egy poén, egy kis szelet önigazolás, legyen válasz, vagy kérdés, édes mindegy, hogy az olvasó mit keres (tudatosan, vagy tudat alatt), de keressen valamit. Ha megtalálja, akkor neki az a vers jó, ha nem, akkor nyilván nem. Az, hogy a vers formailag, tartalmilag ezt mivel éri el (ha eléri), az már a líra másodlagos nemi jellege. Ahhoz az első feltételeknek teljesülnie kell. Aztán, ha teljesül a második is, na, akkor bonthat pezsgőt az agyunk.

Hogy állsz neki az írásnak? Képes vagy bárhol, bármikor tollat ragadni? Ahogy eszedbe jut az ötlet, azonnal kibontod, vagy meg kell még érnie a fejedben?

Sokféle dolog történik egy költő agyában, ha alkotásra kerül a sor, és ennek sokféle kimenetele lehet. Néha a helyzet olyan, hogy meg tudja írni, amit akar, de néha csak a mű elenyésző kis részletének a bétaverziója jön le a gyártósorról (arról, hogy ehhez milyen környezeti feltételeknek kell teljesülnie, arról meg nem is beszélek inkább, költője válogatja). Van, hogy optimális minden és mégsem jön neki semmi, van, hogy csatazajban rakja össze az egészet egy félig használt zsebkendőn. Ezt nálam például sosem lehet tudni. Csak érzem, hogy ez most jó lesz, kezdjünk vele valamit, aztán vagy összeáll ott és akkor, vagy nem és félreteszem. Vagy megzavarnak, vagy nem. Vagy elkalandozok, vagy nem. Vagy lesz belőle valami más, vagy elveszik a süllyesztőben. Kirakós játék az egész és sosem lehet tudni, hogy mikor lesz kész vele az ember, ha ki nem dobja közben, vagy ha el nem felejti. Van, hogy ez a folyamat izgalommal tölt el, de van, hogy felgyújtanám inkább a világot dühömben. (Elnézést a sok „van, hogy”-ért, de van, hogy csak így megy).

Mi az, ami motivál?

Mindig bele gondolok, hogy mi lenne, ha találkoznék az öt évvel ez előtti énemmel. Le lenne nyűgözve, hogy onnan ide lehet jutni. Van, akiket szintén lenyűgöz, és ennek én nagyon örülök. Ha jön valami defekt, mindig ezekre gondolok.

Mi az, ami a leglényegesebb számodra?

Hogy a tyúkoknak legyen vizük. Viccelek! Nincs olyan, hogy legfontosabb. Csak sok-sok gyarló emberi dolog, ami mindenki másnak is fontos.

Van példaképed írás terén, vagy olyan, akire felnézel, munkásságában megfogott valami?

Rengeteg. Sok dolog érdekel, sokféle létező, vagy kitalált világ, eszme, történet, társadalom, világkép, gondolatrendszer, érzés szóval abszolút káosz lenne, ha felsorolnám azokat, akik ezekről mesélnek. Leírok, mondjuk tízet, a teljesség igénye nélkül: Rejtő, Karinthy, József, Romhányi, Weöres, Asimov, Orwell, D. Simak, Stevenson, Adams (42).

Mik a jövőbeli terveid? Hol lesz Riskó Bence 5 vagy 10 év múlva?

A legjobb az lenne, ha erre a kérdésre úgy válaszolhatnék, hogy:
Bárhol, ahol ott és akkor lenni akar.

Végezetül mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdenek el írni?

A második osztály már kicsit könnyebb lesz srácok!

Köszönjük Bencének a válaszokat, további sok sikert kívánunk neki!

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."