Kiüresedett látomások

Kiüresedett látomások

Kiüresedett látomások. Vágy- és lázálmok. Szívdobogással átszőtt sötétség. Felriadok. De még mindig álmodom.

Az éberség csak álca.  

Továbbra is tagadom a jelent, pedig ki akar törni a mellkasomból.

Levegőért epekednek az ajkaim.  Csak hagynám, hogy az igazság kifolyjon rajtuk, és apránként csöpögjön le az államon. Lassan fedjen be. Védjen meg, ha tud. Mert másom már nem maradt. Én gyenge lettem az évek alatt. Végtelenül kiszolgáltatott a szeszélyeknek. Tapogatok a sötétben.

Látszik, tél van, a fák lombjai nem törik meg az utcai lámpák fényeit. Kéretlenül világítanak a szobába. Furcsa árnyékok vetülnek a díszes vitrinekbe rendezett emlékeimre.  Meg azokra, amiket féltem kitenni. Az összegyűrődött mozijegyekre, kócos plüssállatok, kiszárított virágmaradványok. Ezeket már rég belepte a por. És itt vannak azok is, amiket a sejtjeimben őrzök. Amiktől nem akar lelassítani a szívem. Bárcsak lenne más módom, ne csak a feledés. De nem hagyok magamnak más megoldást, csak ha elengedem a félelmeket.

Az igazság mindig kifolyik a számon, és a jelen kitör a mellkasomból. 

Kényszerít, hogy továbbálljak.

Lassul a légzésem. Kétkedve jár át a megnyugvás, a szemem lecsukódik. Szebb álmokat álmodni vágyom. Vagy talán most leszek igazán ébren? Ahhoz át keljek a sötétségen. 

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás