Klisék

Klisék

Forrás: Weheartit

Forrás: Weheartit

Zongoránál ülök, neked játszok. Hosszú ujjaim siklanak végig a billentyűk finom vonalán. Valami megfoghatatlant akarok kifejezni. Becsukom a szemeim és elképzelem, hogy ott ülsz mellettem a zongoraszéken és a nyakszirtemet nézed. Nem érsz hozzám, de én biztosan tudom, hogy a testedben lévő összes sejt ezt kívánja. Figyeled, ahogy lüktet bennem a dallam. Aztán egyszer csak abbahagyom, a vállam fölött rád nézek és semmit sem kell mondanom, hisz már mindent eljátszottam. Te pedig rám nézel és jól tudod, hogy ezt a dallamot, ezeket a kezeket, ezt pár percet soha nem fogod elfelejteni és megrémülsz, hogy az életben mennyi olyan pillanat akadhat még, ami talán felülmúlhatja ezt, de aztán rájössz, hogy soha nem akadhat ennél fontosabb. Mert ez az egy dallam megváltoztatott benned minden sejtet, örökre. A csend veti le régi ballonkabátját és leül közénk. Megállt a pillanat. Én pedig még mielőtt továbbgurulhatna az idő, felállok és egyszerűen elmegyek.
Másnap aztán megannyi kérdéssel a lelkemben veled szemben találom magam, és jól tudom, hogy most aztán végképp nem menekülhetek. Magyarázatokat gyártok, kerülöm a tekinteted, nagyokat nyelek, de végig egyetlen mondat jár a fejemben. És butaság, hogy egy pillanat alatt meg tud változni a világom, de nevetséges módon mégis ez történt. Semmi mást nem szeretnék, csak a pillantásod, ahogy súrolja a nyakamat, a félmosolyt, amibe egy pillanatra is, de beleremeg a világ és azokat a varázslatos csillagokat a szemeidben. Valamilyen elképesztő módon, de a bolondságom kiegészít téged, vagy valami még többé varázsol, amitől te új életre kelsz. És ha ez az őrültség kell akkor te egy életen át vállalod, velem…

És ezt a pillanatot hajszolom egy életen át. Pedig még csak nem is tudok zongorázni….

Szerző:

Baksai Vivien
Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.

2 comments

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás