Kölcsönhatások

Kölcsönhatások

Soha nem figyeltem oda fizikán. Mindig is utáltam. Aztán nem is olyan rég, mikor véletlenül valami fizikásat olvastam, önkéntelenül is párhuzamot vontam az életemmel. Kölcsönhatás. Valami olyasmit jelent, hogy két objektum hatással van egymásra, és valami meglepő, új dolgot hoz létre. Így jönnek létre a barátságok, a szerelem és nem utolsó sorban a palacsinta.

Nem is olyan régen azt ecseteltem, hogy számomra nehéz a barátságok és bármiféle kapcsolatok kialakítása. Eredendően magányos farkas vagyok, és nem leszek kedvesebb, vagy aktívabb valakivel, aki egy kicsit is szimpatikus. Aztán nem is olyan régen furcsa dolog történt. Észre sem vettem, de véletlenül kialakult egy barátság, amire nem is számítottam. Úgy jártam be dolgozni nap, mint nap, hogy csak teljen el a nap és ne történjen semmi szörnyűség. Az új kollégáim 80%-a kedves volt. Jó emberek, akikkel szívesen beszélgettem, de úgy nagyjából ennyit gondoltam felhasználni a tartalék erőfeszítéseimből annak érdekében, hogy szeressenek. Általában nem hat meg, ha nem kedvelnek, vagy furcsának gondolnak, így elvoltam. Mindenkivel kialakítottam egy egészséges, ám határokon belüli kapcsolatot. Volt azonban egy lány, aki egy kicsit más volt. Napról napra jobban kedveltem, majd hónapról hónapra többet lógtam vele és azt vettem észre, hogy a híváslistámban ő a második személy, és ha valami történik velem, ő azok között van, akiknek el akarom mondani.

www.tumblr.com

Ti is ismeritek a meséket. Tele van furcsa barátságokkal, mint macska és egér, vagy medve és malac. Most úgy érzem magam, mint a malac meg a macska. Hiszen érthetetlen okokból vagyunk barátok. Ő utálja a zenét, amit hallgatok. Én még annál is jobban utálom azt a zenét, amit ő hallgat. Nem csoda, hiszen a fülemen át bejut a csontjaimba, és olyan fájdalmat okoz, amihez képest semmiség lenne, ha forró viaszt öntenének a bőrömre. Komolyan. Borzalmas. Elmebetegnek nevez, mikor megjegyzem, hogy imádom az esőt és a vihart. Én kiakadok, mikor azt mondja, hogy nem szereti a kínai kaját. Én sört iszom, ő whiskyt. Ő táncikálós buliba menne, én meg késdobálós kocsmába. Ő sportolt és edzeni jár. Én utáltam a sportokat, az edzőterem közelébe érve pedig minduntalan valami furcsa hang szólal meg a fejemben, ami azt üvölti, hogy tűnjek el onnan. Nem szeret olvasni, és nem bírja a macskákat. Ezt azóta is nehezen tudom elfogadni. Ő egy extrovertált személy, aki egy napot sem bír ki egyedül. Én meg, hát tudjátok: lételemem a csend és az egyedüllét. Meg a macskák, khm..

 Nos, kérdezi hát mindenki, beleértve őt és engem is: miért vagyunk mi barátok?

„A barátomnak tartalak és az emberek nem véletlenül kerülnek egymás életébe. Talán meg kell tanulnom valamit, vagy talán neked. De bármi is az, rám számíthatsz.”

/Szellemekkel suttogó c. film/

Erre nincs válasz. A fizika valami hülye törvénye miatt két részecskéből lett valami meglepő, új dolog.

Egy kutatás szerint, egy ember átlagosan 29 barátságot köt élete során. Ebből viszont csak hat az, aki élethosszig barát marad. Én ötnél tartok. Talán ő lesz a hatodik. Remélem, mert ő és az ellentétei hatására, olyan dolgokra is hajlandó vagyok olykor, amire egyébként nem. A bizonyíték az, hogy a hangok ellenére háromszor is elmentem vele edzőterembe. Igaz kiabált velem, mert mindent rosszul csináltam. Még a futást is. Most komolyan, mit lehet rosszul csinálni a futáson? Na, mindegy.

A tanulság tehát az, hogy marha jó dolgok jöhetnek létre akkor, ha nem ragaszkodunk görcsösen a saját szabályainkhoz. Hatással vagyunk egymásra és kölcsönösen kihozzuk egymásból a legjobbat. Szóval remélem, tényleg ő lesz az a bizonyos hatodik.

Kiemelt kép: www.tumblr.com

Szerző:

Mindig is szerettem írni, de jó pár évig nem foglalkoztam ezzel a hobbival, mivel nem gondoltam úgy, hogy bárkit is érdekelnének a gondolataim. Aztán jött a Lendület Magazin. Először csak egy novellámat jelentették meg, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy szerkesztő lettem és egy zseniális csapat tagja vagyok, akiknek köszönhetően egy régi szenvedély újra lángra kapott. Azóta is igyekszem olyan dolgokról írni, amik mindennaposak és hasznosak, de egyik legfőbb motivációm, hogy olykor kiöntsem a lelkem.