Bár mostanában hódít a slam poetry, melyet ugyan én is nagyon kedvelek, szeretem a slammereket, szeretem hallgatni őket, szeretem az alkotásaikat, de az úgymond hagyományos vers, mintha háttérbe szorult volna egy ideje. Mintha kevesebben próbálkoznának ezzel a műfajjal, vagy csak jól elbújtak, nem kapnak akkora nyilvánosságot. Szerencsére azért akad, aki még költ, és akinek a verseit érdemes elolvasni. Például Hansel Zsuzsanna, akinek művei igen figyelemre méltóak, és bizonyítják, hogy nem járt le még a költemények ideje.
Zsuzsanna általános iskolás kora óta ír verseket, bár már előtte is folyton kezdetleges versféleségek jártak a fejében, de ekkora érezte úgy, hogy le is kell írnia. Azóta pedig folyamatosan ír, újabb és újabb nagyszerű költeményeket. Ha megnézzük a profilját a Napvilág Íróklub oldalán, akkor egy egész kötetnyi művet olvashatunk tőle. Érdemes elkalandozni alkotásai között, én nem bírtam abbahagyni, folyamatosan kattintottam újabb és újabb írására.
Bár gyerekkorában egy nagy regény megírásáról álmodozott, prózai művet csak keveset találunk oldalán. Lelki alkatához közelebb állónak érzi a költészetet, a finom hasonlatok, metaforák, költői képek megalkotását, könnyebben szólal meg ezeken keresztül, könnyebben fejezi ki magát így, mint hosszú összefüggő prózai írásokban. Ugyan elárulta, hogy vonzza egy színdarab megírása is, már erre is vannak ötletei, de még nem érzi úgy, hogy bele is kezdene, pedig szívesen megnéznék tőle egy darabot. Kíváncsi lennék, hogy érvényesülne a világlátása, gondolkodásmódja egy színpadi alkotásban, biztos vagyok benne, hogy egy remekmű születne. Talán egyszer majd meglátjuk!
Addig pedig maradnak a versek, melyekből kiderül, hogyan is látja Zsuzsanna a világot. „Sosem foglalkoztam azzal, hogy a világ milyennek lát engem – azzal törődöm, hogy én milyennek látom a világot.”- írta magáról. Költeményeiben őszinteségre törekszik, a valóság minél nyersebb megragadására. Az érzelmeit a lehető legpontosabban igyekszik ábrázolni, megjeleníteni, hogy mások is megértsék, anélkül, hogy órákon keresztül azon töprengjenek, elemezgessék, mire is gondolhatott a költő. Ugyan nincsenek elvont gondolatok, bonyolult elmerengések, mégis magával ragadóak alkotásai és sok-sok érzelem sugárzik belőlük.
Ihletet az életből merít, mindenből, amit maga körül lát, arról ír, a mit megél, ami körül veszi, ami épp foglalkoztatja. Olvashatunk versei közt szerelmi témájút is, boldogot és szomorút is, a szerelem örömei, és csalódásai, bánatai, fájdalmai is helyet kapnak költeményeiben. Egyik kedvencem A szív még tamtamolt című műve, melyben csodálatosan megfogalmazta érzelmeit, és igazén szívhez szóló költemény sikeredett.
A szív még tamtamolt
Egy
Veszély készülődik, forognak a felhők
Bennem érni kezd, felizzik ma egy felnőtt
érzés, és szívemben egyre kavarog,
Azt hiszem, maholnap vihart kavarok,
Én leszek a villám, én leszek a hang,
Fékevesztett kongással dübörgő vészharang,
Csak húzzatok! Én zúgok mindenki helyett,
Keresek ott, ahol minden elveszett,
Mert bennem érni kezd, felizzik egy felnőtt
érzés, veszély les, forognak a felhők,
És csapkod, zúg, bong, üvölt a zivatar,
Sikoltva támad: szeretni ki akar?
Ez büszke vér és büszke fájdalom,
Büszke szerelem volt. Holtig vállalom.
Kettő
Csak egy pillanatig néztem vissza
De máris vége lett,
E végtelen felett
Halott érzést temet
Arcomon a permet.
Csak egy pillanatig néztem vissza
De a magány fogta kezed
Puha kezem helyett.
Csendben elismered:
Máshol lesz jobb helyed.
Csak egy pillanatig néztem vissza
De már vége volt,
Mélán nézte a Hold,
Hogy tört meg egy akkord.
A szív még tamtamolt.
A szenvedély is megjelenik költeményeiben, például a Tisztességtelen ajánlat című művében, mely egyik legfrissebb alkotása. Bár legtöbbször alkotásai a pillanat művei, jön egy gondolat, egy érzés, és szinte magától leíródik az egész, néhány vers mégis sokáig vár a fiókban, mire elnyeri végleges formáját, ahogy ez a költemény is hosszú munka eredménye.
Tisztességtelen ajánlat
Vérforraló ölelésekre hívlak téged,
hogy néhány óráig csendben összeégjünk,
hogy nyelvünk végtelen keringésben összebolyduljon
és ajkamra szenvedélyed édes kínjait harapd,
hogy leheleted haláltáncot járjon gerincemen
és benső húrjaimat pengetve egyre feljebb feszíts
és elektromosságtól villanó bőrünk
nedves csattanással együvé tapadjon.
Hogy a pillanatnyi mámorért
elhagyjunk minden szabályt,
hogy szorítsalak, mintha elengedni
nem akarnálak többé,
mintha nem is tudnám,
hol ér véget a tested,
és ebben az ős mozdulásban
magamban
téged
megtaláljalak.
Most csak ízelítőt kaphattatok Zsuzsanna munkáiból, de mindenképp látogassatok el oldalára, ahol még sok rengeteg lenyűgöző költemény vár a költészet barátokra. „Szeretném máshol is megmutatni magamat, az írásaimat, új “közönséghez” eljuttatni a verseimet, hátha vannak még emberek, akik a verseket is szívesen olvassák.”- írta. Szóval mutassátok meg Neki, hogy igenis vannak még, akik miatt érdemes költőnek lenni!