Komfortzónán innen és túl

Komfortzónán innen és túl

Vannak azok az emberek, akik csak áthaladnak az életünkön. Nagyon sokan és nagyon sokféleképpen megfogalmazták már ezt az áthaladósdit, de azt hiszem, ennek tudnék én is egy új értelmet adni. Nekem ők azok a személyek, akikről írok, mert megihletnek. 

Ők azok, akik első pillantásra nagyon érdekelnek, megfog a kisugárzásuk, a viselkedésük. De ilyenkor mindig közbelép nálam egy védekező mechanizmus-féle, mert egyik pillanatról a másikra megváltozik a hozzáállásom és a hátam közepére se kívánom őket, nem hogy az életembe. Ők azok, akiket nem szeretnék megismerni jobban, nem akarom, hogy kiismerjenek. Nem akarok velük találkozni, együtt lenni. Szó szerint taszítanak. De csakis azért, mert már akkor tudom, hogy semmi keresni valójuk nincs az én komfortzónámon belül, mert tuti ki fognak onnan mozgatni. Az pedig kicsit fogcsikorgatós, falat kaparós, könnyet elmorzsolós és darabokat összeszedős lesz a végén. 

Persze, egy kis idő elteltével mindig ugyanúgy folytatódik a forgatókönyv: miután kicsalogattak az én búvóhelyemről, megmutatják, hogy mi az, amit eddig kihagytam. Minden élethelyzetben lerázom magamról a monotonitás láncát, egyetlen egy gyenge pontom van: a kapcsolatok. Nekem csak ezen a téren van szükségem olyan személyre, aki kimozgat a megszokott légkörből, mivel nagyon szívesen lubickolok a semmiben, mindent eltűrve, mosolyogva, mintha minden rendben lenne. Mert –tévesen– elhiszem. 

2

Kép: www.weheartit.com

Ők azok, akik miatt rózsaszín felhő borított el. Akik megtanítottak arra, mi az, amire szükségem van. Mi az, ami őrülten boldoggá tesz, annyira, hogy tényleg nevetve menjek végig az utcán. Amikor tényleg minden járókelőre rámosolygok. Amikor annak az ismerősnek is köszönök, akitől normál esetben inkább elfordulnék, vagy csak egy nagyon gyors szia-t odaböknék. Ők mutatták meg mi az, ami könnyet csal a szemembe. Mi az, amit nem viselhetek el. Ők tanították meg a szeretet számomra ismert skáláját. Az egymást gyűlölve szeretős-től kezdve, az azt hazudjuk egymásnak, nem számít ez az egész semmit-en áthaladva, az egymásért annyira rajongó, egymást annyira szerető szerelem-ig, hogy inkább meghalnál a másikkal, vagy a másikért, mintsem nélküle kelljen lebegned a komfortzónádon kívül.

“Te magad is egy folyó vagy, folyamatosan változó. Az életben semmi sem örök. És aki ezt nem fogadja el, nagyon sokat fog szenvedni. Én is szenvedtem rengeteget, mert nem akartam a változást. Az állandót, a biztosat kerestem. És az élet megtanított arra, hogy bizony kockáztatni kell, elhagyni a komfortzónát és vállalni a változást. Mert megéri. Talán még nem látjuk, de később összeáll majd a kép.”

Makai Rita

Az első kirángatások a kényelmes kis életemből egy cseppet idegölőek, szívtépőek és könnycsatorna-megerőltetőek voltak. Mindenki egy fokkal arrébb tuszkolt, hogy vedd már észre, mit kell elvárnod, mit nem viselhetsz el, mi az, ami neked való és mi az, ami nem. Ez pedig jó kis szívet megtaposós leckékkel társult, tőlük. Mert fájdalom nélkül nem tudod mi az, ami nem kell. Csak ha megtapasztalod. (Igen, tudom, van az embereknek az a szerencsés része, aki tud mások hibájából tanulni. Hát én, nem oda tartozom.)

Nekik köszönhető, hogy ugyan kirugdostak az általam megszokott világból, de egy jobb felé húztak magukkal. Ahol elhittem, hogy léteznek még őszinte emberek, akik azért mondanak igazat, mert ezt érzik helyesnek. Akik azért kedvesek velem, mert imádják a mosolyom, és ahogy a szemem csillog, amikor nevetek.  Az élet másik oldala, ahol elhittem, hogy lehet egymást tisztán, hátsó szándékok nélkül szeretni.  

Ők voltak azok, akik segítettek abban, hogy megtaláljam önmagam, vagy legalábbis tudjam, kivé kell válnom a jövőben. Megtanították, hogy a változásnak nem szabad ellenállni, mert akkor még fájdalmasabb lesz.

Ők azok az ördögbőrbe bújtatott angyalok, akik megmutatták, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik!

Kiemelt kép: http://weheartit.com

Szerző:

Rodonit Zoé
"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban." /Audrey Hepburn/

Szólj hozzánk!