Könyvajánló: A nagy Gatsby

Könyvajánló: A nagy Gatsby

Igaz, a kapcsolódó film tavaly volt porondon, de aki esetleg még nem vette kezébe ezt a nagyszerű könyvet, annak most remélem, meghozom a kedvét az olvasáshoz. Már csak a mű rövidsége miatt is megéri rászánni akár egy hétvégét, hiszen tényleg nem egy hatalmas lélegzetvételű írás, de annál tartalmasabb.

Az álmok túltettek rajta, túltettek mindenen. (…) Nincs az a tűz és eleven élet, ami felérhet azzal, amit egy férfiszív rejt magában.

A két világháború között megjelent írások általános kiábrándultságot közvetítettek az olvasóknak. Ebbe a furcsán kicentizett béke-háború időszakba, kalauzol el minket ez a regény. Itt a dekadencia és a pénz volt az utolsó szalmaszál, amelybe ezekben az időkben képesek voltak kapaszkodni, mivel az elvek és célok rendre elbuktak. Aki látta a filmet a cselekményben nem sok újdonságra számíthat, ilyen értelemben igenis nagyon hűséges adaptációról volt szó. Lecsupaszítva a történet egy mesés elemre épül, ahogy a legkisebb legény útnak indul, hogy megszerezze a kincseit és kiérdemelje a trónt. De mi történik akkor, ha a királylány nem várja meg? A történet alapkonfliktusa olyan egyszerű, mégis nagyszerű: A szegénysorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe, de a háború elsodorja őket egymástól, s míg távol kényszerül lenni, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez… Számomra azonban főszereplő mégsem igazán Gatsby, hanem a mesélő, Nick Carraway, aki nagy valószínűség szerint maga az író megtestesítője, és annak a tragédiának a megjelenítése, ahogy látja egy letűnt kor álmait és értékeit elhullani.

Új világ- kézzelfogható, mégis valószerűtlen, melyben álmokat űző árva szellemalakok suhannak a légben cikázva…

Egyértelmű pozitívuma a regénynek, ahogy a karakterek kapcsolati hálóját kezeli, és annak ellenére, hogy az egyik oldalról épp hogy igazán magasztos, pont ezzel a hálóval teszi valóságossá a történetet. A másik nagyszerű kivitelezés az időzítések, akárcsak egy keringőben, minden lépés pontosan ki van számolva, és a megfelelő pontokon minden értelmet nyer. Ebben a világban senki sem egyértelműen jó vagy rossz, mindenkinek van szerethető és épp oly gyűlölhető oldala, az már az olvasó feladata, hogy kivel képes azonosulni. Az ilyen árnyalt karakterkidolgozottság biztosan gyönyörködteti az olvasót.

Ma kisiklott a kezünk közül, de sebaj – holnap gyorsabban futunk, majd jobban kinyújtjuk a kezünket utána…

Összességében mindenkinek ajánlom, hogy Fitzgeraldot olvasson, mert olybá tűnik -nem véletlenül épp most került újra középpontba-, jelenleg valami igazán hasonlatos miliő vesz körül minket, tehát a mai felszínes és pénzszagú világunk kérdéseire reflektál. Kérdés persze az, amennyiben ez ilyen aktuális, akkor merre vihet az utunk, ha ilyen módon újraéljük a múltat, nem leszünk-e majd hasonló sorsok és történések elszenvedői mint elődeink…. Ezt már csak az idő döntheti el.

826029_5

Forrás: libri.hu