Könyvajánló: Alma Katsu – Éhség

Könyvajánló: Alma Katsu – Éhség

Amikor megtudtam, hogy lehetőségem van elolvasni Alma Katsu legújabb regényét, habozás nélkül jelentkeztem a recenziós példányért. Tudtam, hogy zseniális lesz. Korábban már olvastam az írónőtől regényeket és azok is egytől egyig elnyerték a tetszésemet. Nagyon szeretem a stílusát, szó szerint az összes könyve eddig letehetetlen volt számomra és nem meglepő, hogy az Éhséggel is így jártam.

Ez a regény egy új műfaj az írónő életében, ugyanis a fantasy-és thriller típusú könyvek után a horror jellemzi legújabb regényét.(Erről lentebb majd kifejtem a véleményemet.) Olvastam korábban horror műfajú regényeket, volt olyan is, hogy abbahagytam az olvasását, annyira beparáztatott. Nos, az Éhség nem ilyen. Olvasása közben folyamatosan éreztem a borzongást, ám ez inkább izgalmas volt, mint túlságosan félelmetes. Pontosan ezért tetszett annyira, utána még napokig a hatása alatt voltam.
A történet a híres Donner-társaság 1846-os tragédiájáról szól, valós és kitalált jelenetekkel kombinálva.
Természetesen a valós történet annyira nem rejtélyes, de írói képzelet itt sem szenved hiányt.

1846 nyarán útnak indul Kaliforniába a Donner-társaságként elhíresült szekérkaraván. Egyesek szerencsét próbálni, mások a jobb élet reményében, és van, aki a múltban történt borzalmak miatt vág neki az utazásnak.
A 90 férfiból, nőből és gyermekből álló társaság nem is sejti, hogy élete legborzalmasabb kalandja felé igyekszik.
Ahogy telik az idő, a kezdeti békés menetelés kezd alábbhagyni. Kiéleződnek a hatalmi harcok, a készletek kezdenek megfogyatkozni, de a legrosszabb, hogy nem hajlandóak tudomást venni arról, hogy valami gonosz a nyomukban van. Az idő telik, az időjárás egyre romlik, az útviszonyok rosszabbodnak, a fák között pedig árnyak ólálkodnak arra várva, hogy valaki egyedül maradjon.

Furcsa, hogy milyen erősen ragaszkodunk a személyünkkel kapcsolatos igazságokhoz, és hogy ezeknek az igazságoknak mekkora hatalma van fölöttünk.

www.book24.hu

A történet váltott szemszögből íródott és nem tagadom, a könyv elején megijedtem a túl sok szereplő miatt, de végül elkaptam a fonalat és utána vált számomra igazán letehetetlenné.

Katsu tökéletesen átadja a korabeli hangulatot és könnyen bele tudtam magam képzelni az utazók helyzetébe. Ez a korszak amúgy is a gyengém, a 18-19. században játszódó irományok javarészt teljesen be tudnak szippantani a világukba.

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy egy percig sem lehet unatkozni a regény olvasása közben. A feszültség folyamatos, vagy a karaván tagjai között kialakult konfliktusok miatt, vagy az ismeretlen lények jelenlététől a fák között.

Az írónő nagyon alaposan bemutatja, mennyire könnyen tör utat magának az erkölcstelenség, a józan ésszel szemben álló viselkedés, ha az érdek úgy kívánja. Értelmét veszti minden tisztesség, ha a túlélés a tét.

Szereplők tekintetében is megvoltak a magam kedvencei, de nem mondok szerintem újat azzal, ha azt mondom, nem szabad túlságosan megszeretni őket…

A könyv végénél járva szinte imádkoztam, hogy ne legyen vége a sztorinak. Lezárásnál az olvasó képzeletére van bízva, hogy az utat végül kik élték túl és kik nem, bár én örültem volna, ha választ kaptam volna egy-két kérdésemre.

Őszinte leszek, ezt a regényt nem nevezném horrornak, de azért bőven vannak benne brutalitások. Akik durva horrorra számítanak, nekik csalódás lehet ez a könyv.

Ha nincsenek ilyen elvárásaid és egy igazán izgalmas történetet szeretnél olvasni, folytonos borzongással és nyomasztó érzésekkel, akkor ez egy kötelező darab számodra!

Kiemelt kép: saját

Szerző:

"ENNYIT tanultam: valamit mindenki tud; mindent senki sem." /Fodor Ákos/