A moly.hu oldalról már korábban megismertem Juhász István P-t, bár ekkor még nem tudtam, hogy jelent meg könyve. Majd szerencsére sikerült egyet nyernem tőle, így alkalmam lett nem csak őt, de a művészetét is megismerni. Első könyve, a Papírrepülő címet kapta, és az Underground Kiadó gondozásában jelent meg.
Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a kis füzetecskével kapcsolatban. Juhász István P. az elején szól pár szót az olvasóhoz, hogy jobban megismerje és megértse a verseket, novellákat. Én ennek fényében olvastam a műveket, és valóban lehet érezni rajtuk, hogy mikor szárnyal, és mikor van az, hogy maga alá gyűrte a fel nem dolgozott trauma, amit az édesapja elvesztése okozott számára.
A kötet két részre van osztva: az első felében versek találhatóak a másodikban pedig novellák. Hozzám közelebb kerültek a versek, ez talán azért van, mert most ezekre jobban rá vagyok hangolódva. Több kedvencem is lett közülük, ezek a Nyugalom II, Csónakocska és az Erősnek kell lenni. Ez az utóbbi volt, ami a legjobban megfogott, mert néha én is képes vagyok megzuhanni, de ez a vers képes lesz mindig visszarántani majd a normális életbe.
Erősnek kell lenni
azt mondják,
hogy erős vagyok –
nem tudom,
szerintem nemmenni fogok tovább,
menni fogok … –
nem adhatom fel,
nem!de sokszor oly nehéz,
mint a kovácsüllő –
reám esik, reám,
… fejet ütőegy jó barátom mondá,
» ilyenkor nézz fel! « –
nézem a plafont, nézem,
látszólag minden rendbenpersze tudjuk,
ez nem ilyen egyszerű –
de a kedvem kicsit jobb lesz,
mert nem hagynak egyedül.2014. szeptember 13.
Az Előszó vagy valami hasonlóban az író megjegyezte, hogy hozzá közelebb áll a novellaírás, mint a verseké. Ezen nagyon meglepődtem, mikor elolvastam a novelláit, mert nekem a versei sokkal jobban tetszettek. Sokszor éreztem úgy, hogy a saját vagy ismerősei életét írta bele ezekbe a kis történetekbe, persze burkoltan. A történetek nagy része Rekettyefalván játszódik, ahol sok különös ember él. Voltak aranybékán veszekedők, aranytollú madár által rabul ejtett öregemberek, és még egy szellem is felbukkant! Elég izgalmasan hangzik, de nekem a kedvenc novellám nem ezek közül került ki. Hanem a legutolsó tetszett meg a legjobban, ami a Léggömbök tánca címet kapta. Ebben egy élet értelmét kereső emberrel ismerkedtem meg, akit nagy gondolkodása közben leszólított egy lufis fiatal. Nem, nem azok, akik drága pénzért hajtogatnak lufikat. Ez a fiatal egy kezdeményezésre invitálta. Csak annyit kért a lufiért cserébe, hogy írjon az ember egy idézetet egy kis papírra, és kösse a lufira, majd engedje fel. Ha kipukkan és leesik a földre, akkor valaki más megtalálja az idézetét és talán ettől jobb napja lesz. Ennek a kezdeményezésnek a neve pedig: Léggömbök tánca – az emberek boldogsága idézetekkel.
Juhász István P. munkái közül olvashattok egy párat a Holnap Magazin oldalán. Természetesen jelen van Facebookon, Moly.hu oldalon és van neki egy weboldala is.
Jövőhéten egy interjút hozok vele, ugyanis ellátogat kis városom könyvtárába, így személyesen tudom neki feltenni a könyvével kapcsolatos kérdéseimet.
Kiemelt kép forrása: www.pinterest.com