Mindig is könyvmolynak számítottam és a klasszikusok mellett valamiért a krimik vonzottak igazán. Természetesen magamba szívom a szerelmes, lágy könyveket is, de ha igazi izgalomra vágyom, megvan a magam listája, ahol a legjobb krimiket találom meg, egy kis szerelemmel, szenvedéllyel fűszerezve. A most bemutatott könyvben leginkább a cím fogott meg, hiszen az emberek imádják a titkokat és rejtélyeket. Ez alól én sem vagyok kivétel, épp ezért mikor rányúltam a könyvesboltban és elolvastam a borító hátoldalát, egyből tudtam: nem fogom tudni letenni. Így is lett.
“Állok a mosogatónál, folyatom a vizet, és hagyom, hogy elárasszon a valóság.”
413. oldal
Gen sikeres író, odaadó feleség, egészen addig, míg a legnagyobb tragédia nem éri, ami csak nőt érhet. Kislánya halva születik. A gyász és a veszteség olyan módon formálja át Gen jellemét, melyet mi el sem tudunk képzelni. Elvesztett mindent, ami fontos volt neki, mielőtt még megkaphatta volna. A házassága, a karrierje és csodás személyisége mind együtt halt Bethel. Mit tehet hát ilyenkor egy nő? Túléli a napokat. Semmi mást. Gen élete tehát így folyik tovább a mederben. Üresen, céltalanul és elveszve, egészen addig, míg egy ismeretlen nő kopogtat az ajtón, és azt nem mondja: A gyermeke él!
A szavak hallatán Gen hirtelen nem tudja, mit is gondoljon, hiszen annyi év után miért pont most keresi meg ez a nő? Meg egyáltalán, ki ez a nő? Így hát nyomozni kezd, s attól kezdve az egész élete felfordul. Akiben eddig bízott, ellenséggé válik. Mindent, ami az életében jelen van, gyanakvás és titok fedi, amit muszáj kiderítenie, hiszen a gyermekéről van szó, aki valahol él a világban, és ő még csak azt sem tudja, milyen színű a szeme. A titkok végeláthatatlanok, és Gen belátja, segítségre van szüksége. Ezt meg is kapja egy független személytől, akinek a segítségével oldalról oldalra közelebb kerülnek az igazsághoz. A könyv hangulatát leginkább a borzongás és az izgalom jellemzi, s az első fejezettől eped az olvasó a megfejtések után. Az írónő az izgalmakat még megspékeli a magával ragadó stílusával és a pikáns megfogalmazásmóddal. Természetesen dobtam egy hátast, mikor a hátborzongató végkifejletet megismertem.
„Életemben nem ismertem ilyen csontig hatoló félelmet, amelyet ebben a pillanatban érzek. Felemészt… apránként felfal belülről.”
354. oldal
A Mióta meghaltál tipikusan az a mű, aminél nem számít, ha éhes vagy, vagy a barátaid mozizni hívnak. Az emberi küzdelem, kitartás és az anyai ösztönök elrepítenek oda, ahol megszűnik a külvilág, és nem bírod letenni a kezedből. Amikor pedig végeztél, és az utolsó oldalt is elolvastad, elgondolkozol: Most mit kezdjek magammal?! Erre pompás megoldást tudok kínálni, hiszen az írónőnek több könyve is van, melyek ugyanúgy a hatalmába kerítenek.
Írta: Pintér Dóra
Kiemelt kép forrása: szeretunkolvasni.blog.hu