Kortárs este

Kortárs este

A szemben lévő asztalnál egy fiatal lány

festi magát szemtelen, szemrebbenve

festéket pakol a szempillákra.

Nem tudom ebben a percben

melyikünk a magányosabb,

ő vagy én, itt, ezt a sort egyedül pötyögve.

Látszik útnak induló éjjeli vasutas társaságok

első állomása ez a hely

A mosdó kód 2323, ami a számmisztika szerint 1.

Ennyit adna egy étterem kritikus erre az ételre.

Amit gyorsan élve, zakatolva eszünk meg,

A legyeknek sem marad már semmi az asztalon,

csak a kifacsart gépi üdítős poharak lenyomata.

 

Innen még tovább megy a tánc, egy olyan forma,

amit csak hírből ismerünk, persze ezt csak annak mondjuk,

akit hírből ismerünk, mit szólna a folyó borhoz,

meg a pöfékelő cigis önsegítő csoportokhoz.

Nem is lázadtam én igazából, hiszen kemény szerhez se

nyúltam sosem, pedig így nem is lehetek igazi,

meg nem értett értelmiségi munkanélküli, haszontalan

gyom, gyökeresen gyökértelen korgó gyomor,

akinek a junk food hallatán összefut a nyál a szájában,

ezért kerültem megint bele ebbe a tartósítós pácba…

 

És ma este nem lesz más,

csak a fűszeres őrmester figyel rám

kajánul vigyorogva, pedig nem is vicces,

nincs is bohócnak festve…

Ezek vagyunk, menekültek

mind a kivilágított asztalainkon,

a valóságból valóságosabb létsíkokba képzeljük magunkat,

és várjuk, hogy az alkohol mámora elragadjon…

Igaz, milyen élet is lenne,

ha minden élhetőt lehetne kapni,

ha nem állna előttünk és mögöttünk sem senki…

Most már muszáj menni…

majd a metró, ma az repít haza

Keserű magányomban persze csak magammal számolok el,

Azzal, hogy mindenem megvan, még sincs néha semmim,

Hogy hova is megyek tulajdonképpen, ha nincs mit adni…

 

Meddig és mire megyek még ezzel itt?

Leszállok inkább, úgyse ez lesz megoldás magamra.

Csak a végállomás vagy az altató, esetleg mindkét opció.

Baj ez? Lehet. Most már tényleg le kéne szálljak.

Áh, már megint túlmentem.

Túl sokat gondolok. Túl keveset teszek.

Túlérzek és olyankor vétkezem.

De mégis remélem, hogy a BKK egyszer,

üdvözlés helyett, üdvözít ment meg

majd engem, pusztán azért,

mert lógás helyett,  bérletet vettem.

 

Kiemelt kép: Pinterest.com

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás