Köszönöm a változást

Köszönöm a változást

Megvan, amikor egyszer csak bekattansz? Mármint… Ne értsd félre, nem megőrülsz, inkább csak komolyan elhatározod magadat egy, vagy több döntés mellett, aztán mindenáron meg akarod szerezni, amit kigondoltál. Mert az életem most pont egy ilyen változáson ment keresztül.

Sosem voltam egy kitartó típus, minden elhatározásom igazából csak egy fellángolásnak felelt meg. Legyen az egészségesebb életmód, mozgás, tudatosabb élet, vagy bármi más, sosem tartott egy hétnél tovább (szomorú, de igaz).

Nem is volt olyan régen, hogy az életem nagy változáson ment keresztül, mindez csak azért, mert nagyon akartam valamit. Inkább úgy mondanám, megszabadulni valamitől. De úgy igazán.

www.pinterest.com

 Mert nem voltam megelégedve az életem minőségével, egy cseppet sem. Hónapok óta ki akartam szakadni egy bizonyos állapotból (egészen pontosan egy helyről), ahol csak azt éreztem, hogy mérgeznek. Nem jutottam levegőhöz, nem éreztem a komfortot, nem éreztem magam otthon (pedig az milyen jó érzés!). Folyton csak arra tudtam gondolni, hogy mégis mit keresek itt? Mitől lenne itt jobb nekem? Ha nem lesz itt jobb, akkor mihez kezdek? Hiszen semmi mást nem éreztem már, csak dühöt, ellenszenvet anélkül, hogy akartam volna. Aztán egyszer csak jött az a bizonyos kattanás. Amikor azt mondtam, elég volt, még annak ellenére is, hogy mennyire utáltam a változást. Amikor az utolsó cérnaszál is elszakadt bennem és úgy éreztem, nem bírom tovább, szembejött velem a jó, pont akkor, amikor nem számítottam rá. Pedig csak a szándék volt meg bennem és csak reménykedtem, hogy egy kis szerencsével talán majd jobb lesz. 

Szóval igen… Elküldtem a kívánságomat, nevezzük bárhogy: Istennek, égieknek, Univerzumnak, kinek mi. Aztán egyik pillanatról a másikra egy jobb, szebb és nyugodtabb környezetbe kerültem. Mert bárki is volt az, de meghallgatott.

Amint megszabadultam ettől az óriási tehertől, ami a vállamat nyomta hónapokig, megnyugodtam. Mertem lépni és tenni a végre a lelkemért valami jót. És tudjátok, melyik érzést szeretem szinte a legjobban? A nyugalmat. Olyan volt, mintha milliószor könnyebb lettem volna. Nem hittem el, csak ültem és hallgattam a csendet a szobában és a kintről áradó ciripelést és csak mosolyogtam. Éreztem, hogy valami megváltozott. Természetesen már akkor is tudtam, hogy nem lesz minden tökéletes. Tudtam, hogy még rengeteg nehézséggel kell majd szembenéznem, de azt is észben tartottam, hogy nincs olyan dolog a világon, amivel ne tudnék megbirkózni.

Mert igenis hiszek az Univerzum erejében, hogy amit szeretnék az előbb vagy utóbb, de meghallgatásra talál. Hiszek abban, hogy a változás jó, hiszem, hogy mindannyian elég erősek vagyunk, hogy változtassunk a boldogtalanságunkon. Igyekszem hinni, még akkor is, ha néha úgy érzem, nem tudok.

 

Kiemelt kép: www.pinterest.com

Szerző:

"ENNYIT tanultam: valamit mindenki tud; mindent senki sem." /Fodor Ákos/