Kötelék

Kötelék

Van az úgy, hogy az élet ellened játszik. Áskálódik. Mindig megtalálja a lehetőséget, hogy kiszúrjon veled. Te pedig csak oldod meg a problémákat olyan ütemben, ahogy csak tudod. Néha sikerül, néha viszont sírsz egy kicsit. Ekkor pedig, légy bármilyen erős is, elfogadod a segítséget.

Számomra mindig állított valami csapdát az élet, olykor belesétáltam, olykor nem. Azt azonban bizton állíthatom, hogy soha nem lehetek eléggé résen, mert sosincs állandó békesség. Nálam ez a génjeimben van, akár lehetséges, akár nem. Peches vagyok, mondjuk így. Ám a sok marhaság, hadakozás és küzdés mellett azonban szerencsém is van néha. Talán a legnagyobb szerencsém az, hogy találtam egy férfit. Jobban mondva egy srácot, aki belém szeretett. Szeret mindent, ami én vagyok. Néha elképzelni sem tudom, miért. De szeret. Akkor tudatosult bennem igazán szeretete mélysége, mikor minden pillanatban mögöttem állt. Minden apró esésemnél ott állt mögöttem, és elkapott. Nem beszélünk itt sok időről. Kicsit több mint egy évről. Ez az év azonban a peches korszakom legpechesebbike volt. Sorra jöttek a gondok, amelyek minden napomat elrontották. Özönlöttek a megoldásra vára problémát, amelyek leginkább önhibámon kívül találtak rám. Mondom, peches vagyok. Ő azonban ott volt. Minden este mikor hazaértem, legördült egy apró darab abból a sziklából, amely folyamatosan a lelkemen pihent úgy, hogy semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy megmozduljon. Minden reggel úgy indult, hogy „ó, te jó ég, ma mi fog történni?”

www.unsplash.com

Egyik probléma sem tűnt akkorának, ami, mikor velem volt. Fogta a kezem végig, és úgy segített, ahogy csak tudott. Akkor is mélységes nyugalmat éreztem, amikor a kedvenc kajámat főzte meg. Olyan számomra a jelenléte, mint egy lepel, amely minden rosszat elűz. A pillantása mindig azt üzeni nekem, hogy csak lesz valahogy. Ez pedig általában elég, mert tudom, hogy általa sokkal erősebb vagyok. Ez pedig szerelem, kötődés, bizalom, szeretet és hit egyben. Minden magasztos érzelem megfogalmazódik bennem, mikor eszembe jut ez az elmúlt időszak. Ha nem is teljesen, de mindig sikerül elterelgetnie a depresszió utcája felől. A szikla most is ugyanúgy nyom, mint egy hete, vagy két hónapja, de amikor átölel, ha csak pár órára is, de teljesen elfelejtem. Olyanná válik, mint a szúnyogcsípés, amit, ha nem vakargatok egy idő után nem is viszket.

Tudom, hogy sok-sok probléma fog még jönni az életben. Kisebbek, nagyobban. Némelyik hamar megoldódik majd, némelyiket cipelni fogom sokáig. Ő azonban mindig nyújtani fogja nekem a kezét, ahogy én is neki. Az ilyen biztos érzelmek mellett pedig, soha nem maradok magamra.

Kiemelt kép: www.unsplash.com

Szerző:

Mindig is szerettem írni, de jó pár évig nem foglalkoztam ezzel a hobbival, mivel nem gondoltam úgy, hogy bárkit is érdekelnének a gondolataim. Aztán jött a Lendület Magazin. Először csak egy novellámat jelentették meg, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy szerkesztő lettem és egy zseniális csapat tagja vagyok, akiknek köszönhetően egy régi szenvedély újra lángra kapott. Azóta is igyekszem olyan dolgokról írni, amik mindennaposak és hasznosak, de egyik legfőbb motivációm, hogy olykor kiöntsem a lelkem.