Dean Koontz az amerikai thriller-mesterek egyike, a neve számomra egyet jelent a pörgős és horror elemekkel megspékelt akcióval, és munkássága valahogy a fejemben mindig Stephen Kinggel vetekedett. Bár nem vagyok keményvonalas horror-rajongó, de nem először olvasok az írótól, bár már túl régen nem hallottam felőle, így amikor láttam, hogy tavaly megjelent a 21. Század Kiadónál a legújabb regénye, kíváncsivá váltam.
Főszereplőink egy autista kisfiú és egy emberi intelligenciával rendelkező kutya, pontosabban egy golden retriver. Koontz nagy golden retriver fanatikus lehet, a mellékelt képen láthatjátok is a házi kedvencével, de ezt a gondolatomat nem csak innen vettem! A szerzőnek legutóbb a Virrasztók című könyvét olvastam, amelyben szintén egy emberi tulajdonságokkal felruházott golden retriver volt az egyik főhős. Lehet, hogy én vonzottam be pont ezt a két könyvet, de azért ha egy író két történetet is szentelt ezeknek az állatoknak, az koránt sem véletlen. Minden oldalból átsüt Koontz szeretete a kutyák iránt, ami már önmagában olvastatja egy olyan olvasó számára ezt a regényt, akinek szintén van kutyája.
Bella nem tudott volna történetek nélkül élni.
Azok a legjobb hozadékai az intelligenciájának. A lélek táplálékai. Orvosságai.
Akár ezernyi életet is le lehet élni könyvek segítségével – és meg is lehet tanulni a sajátunkat a legjobbra alakítani.
A másik, ami megragadt engem, az Woody karaktere. Bár egy jól funkcionáló aspergeres kisfiú példáján keresztül az autizmus spektrum zavarnak csak egy szeletét láthatjuk, és a kórkép tüneteinek csak egy igen kis hányadával ismerkedhetünk meg. Woody a kezelhetőbb és szerencsésebb oldalát mutatja meg a spektrumnak. De ez egy fikció, így ezen nem rágódtam sokáig, hiszen az is ritkaság számba megy, ha egy ilyen különleges gyermek válik egy történet főhősévé. Érzékenyítésnek kiváló egy ilyen kisfiút és az őt egyedül nevelő, özvegy édesanya bemutatni.
Az autizmusa ellenére – vagy talán pont azért – Woody-ban működött valami gravitáció, amit Megan nem tudott megmagyarázni: maga köré görbítette a világot, mindent átszínezett, mindennek új értelmet adott.
Egy kutatólabor elpusztulásával kerülünk az események sűrűjébe. A tudományos csapat a halhatatlanság titkát kutatta és állati génekkel kísérletezett, ám egy baleset következtében kiszabadult a kísérleti fázisban járó, fertőző anyag, ami rögtön beindítja a laboratórium önmegsemmisítő gépezetét. Csupán egyetlen túlélő marad: a vezérigazgató, aki még időben meglépett. A férfi agya és teste is átalakulásnak indul, és egy ösztönösebb, állatiasabb szintre süllyed, amely során a fejébe veszi, hogy felkutatja egykori barátnőjét, Woody édesanyját. Útját holttestek és korrupt rendőrök szegélyezik.
Ez egy felnőtt mese, amiben a gaztevők velejéig romlottak, a főszereplők pedig az ártatlanság és jóság mintapéldányai. A történet főgonoszainak a transzhumanizmus és a halhatatlanság iránti megszállottsága, az agressziója és a perverziója, de legfőképp minden törekvéseiknek a természetellenes, mesterkélt és mesterséges módja éles kontrasztban áll a kutyák és gyermekek ösztönös jó szándékával és természetességével. Ha valami zavart, csupán ez volt az, hogy a karakterek kevésbé lettek árnyaltak és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk kevésbé volt kibontva. Ha viszont azt nézzük, hogy a középpontban Woody és Kipp kötődése állt, azt nagyon szépen bemutatta és átadta a szerző. Egy egymást gyógyító és egymást kiegészítő párost alkotnak ők ketten. Nem beszélve a Misztérium megjelenéséről, a telepatikus kapcsolatról, amely a jövő és fejlődés, a két faj, kutya és ember együttműködésének egy magasabb fokát és új irányát mutatja be, ami szerintem egy egyedi és izgalmas koncepció. Nagyon szép és megható lenne, ha valóban ezen az úton haladhatnánk tovább, ami egy talán visszavezetne minket a természethez is, a tudományos és technológiai vívmányok hajszolása helyett.
Kipp tudta – és Woody Bookman is, de most már a szívével és a lelkével is megértette –, hogy az emberi kapcsolatokban az egyszerűség az igazság útja, a bonyolultság pedig megtévesztés.
Hogy az irigység és a bírvágy mérgek, amelyekből hatalomvágy és gonoszság születik.
Hogy a szeretet az irigység és a bírvágy ellenszere.
Hogy a szeretet elengedhetetlen az ártatlanság megőrzéséhez.
Hogy a lelki nyugalmat és a tökéletes boldogságot csak az ártatlanság igazságán és az igazság egyszerűségén át lehet elérni.
Koontz a világ igazságosságába, a kutyák és emberek jóságába vetett hitét írta meg nekünk egy olyan beteges, korrupt és kapzsi világba ültetve, amely rámutat az emberi gyarlóságra, arra, hogy a világunk rossz úton halad. A Kötődés egy izgalmas misztikus thriller, ami a zsáner szerelmesein túl azoknak is szép perceket okozhat, akik szeretik a kutyákat, a megható történeteket, de nem ijednek vissza egy kis brutalitástól és vértől sem.
Ha tetszett az ajánló, a könyvről itt tudhatsz meg többet:
