Kritikát kértem, kaptam – avagy tedd zsebre, ami épít!

Kritikát kértem, kaptam – avagy tedd zsebre, ami épít!

Szárnypróbálgatásba kezdtem. Mivel névtelen senkiként nem igazán vannak kapcsolataim, így nehéz szakmai véleményeket kapni az írásaimról, sőt a megjelenés is nehézkes ha nem küzdöm be egy-két helyre magam. Mert higgyétek el, nehéz bekerülni. A következőkben elmesélem eme pár hét történéseit és minden érzést, ami bennem felmerült.

Favim.com-finger-finger-tattoo-heart-nail-rings-tattoo-66144

kép: favim.com

Első körben egy irodalmi oldalnak írtam. Sokan ismerik őket, elismerésre méltó a tevékenységük a magyar irodalom terén. Mindenkinek ugyan azt írtam, miszerint véleményt szeretnék kérni a verseimről. Tőlük kedves választ kaptam, elkérték a blogom címét és kérték, hogy írjak magamról pár sort. Ajánlottak egy verskört, akiknek bemutathatnám a verseim. Még ha nem is néztek bele a blogomba és talán egy versem sem olvasták. Legalább az illúzió megvolt, hogy talán mégis. És persze örültem, hogy egyáltalán válaszra méltattak.

A következő egy olyan magazin volt, amely széles körben foglalkozik a művészetekkel. Tőlük a főszerkesztő írt választ, ami annyira jólesett, hogy napokig csak ez járt a fejemben.

“Elolvastam néhány versedet a neten, és egészen izgalmasak, a 08 című például szépen megkomponált, s még ha picit talán érzelmileg túl is csordul, nekem alapvetően tetszik, úgyhogy mindenképp a további munkára biztatnálak! ”

Sőt javasolta, ha lesz új írás küldjem el nekik. Ez volt az egyetlen pozitív visszajelzés, amit kaptam.

kép: favim.com

kép: favim.com

Ezután írtam egy verskörnek. Na itt szétszedtek de teljesen. Baj volt a szögletes zárójelbe tett címek, az is, hogy kisbetűvel íródnak a versek. Persze kérdezték, hogy miért és elmondtam, hogy csupán nekem így tetszik és nekem így esztétikus.  Megértették, bár tudom, sokaknak szemet szúr a kisbetűs írás és meg is értem, hogy mérgesek mert ez így nem helyes. De néha el lehet rugaszkodni a földtől, nem? Bár ez kevésbé fájt annyira, mint a következők, miszerint nagyon sok elnagyolt, kicsit túl szépnek ható, már-már klisés megfogalmazás van a versekben szerintük és hogy nem egyediek és nem érződik a saját hangom. Talán innentől éreztem az, hogy most indul csak a hullámvasút és ez még csak ízelítő. A javaslatuk az volt, hogy ne akarjak szép szavakat használni, meg amúgy is huszadik és tizenkilencedik századinak hatnak a sorok. Amin nevettem az az volt, hogy ha van időm olvassak kortársat – aki ismer az tudja, hogy mennyire imádom a kortárs és régi verseket is. De sosem azért fogom őket olvasni, hogy valami hasonlót dobjak össze. Az egyediségnek szerintem pont ez a lényege. Meg lehet tanulni versformákat de a saját gondolataid, szavaid alkossák meg a szöveget! Legalábbis én így gondolom. Persze a versek cincálása folytatódott, hogy ezt és azt írjak egy-egy szó helyett, ami nem is bántott meg, de bevallom őszintén, nem változtattam a szövegeken.

Összességében kaptam hideget-meleget de egyiket se bánom. Hisz rajtad áll, hogy ezeket sértésnek vagy inkább építő kritikának veszed. Volt olyan rész, amivel egyetértettem, volt amivel nem de ez így van jól. A fejlődéshez kellenek ezek. Viszont nem kell elkeseredni akkor sem ha csak rossz kritikát kapsz. Hisz elsősorban magad miatt írsz, mert boldoggá tesz. Ezután pedig az olvasóidnak, akik ha szeretnek, úgy is elmondják a pozitív véleményüket. És végtére is ezért éri meg nem? 

Nem szabad a szívünkre venni egy kritikát, véleményt sem. Én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki az ilyeneken napokat tud rágódni és kattogni – de felesleges, ezt most beláttam. Most arra koncentráltam, hogy még jobb verseket írjak. Motiváltabb lettem és még elszántabb. 

Végezetül pedig kedvenc írómtól, Stephen Kingtől hozok egy kis biztatást. Érdemes elolvasni!

“Amikor megkaptam a visszautasítást az AHMM-től, egy szöget vertem a falba, ráírtam a papírra, hogy “Vidám Bélyegek” és rászúrtam a szögre. Mire tizennégy lettem a szög nem bírta tovább az elutasítást jelző papírok súlyát. Nagyobbra cseréltem és tovább írtam. Tizenhat éves koromra kezdtem olyan elutasításokat kapni, amelyeket kézzel írtak, és némiképp bátorítóbban hangzottak annál, hogy ne tűzzem össze a lapokat és használjak inkább gémkapcsot. Az elsőt Algis Budrys küldte és azt írta: “Ez jó történet. Nekünk nem felel meg, de jó. Tehetséges vagy. Próbálkozz tovább.””

(Stephen King: Az írásról)

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás