Mostanában alig látok mosolygó embereket. Mindenki maga elé meredve merül el a gondjaiban. Csak az előttük álló akadályokat pörgetik le újra és újra. Mintha képtelenek lennének másra gondolni, észrevenni, hogy nem csak a rossz van, nem csak nehézségek vannak. Nem tudják, vagy nem akarják meglátni a szépet a sok csúf között. Pedig olykor nem árt szabadságra küldeni a problémákat!
Az élet sosem mentes a bonyodalmaktól, mindig újabb és újabb kihívások elé állít minket. Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Azt hiszem, minél idősebbek leszünk, annál több dilemmával szembesülünk. A problémák száma egyenesen arányosan növekszik a korral. Olykor visszasírom a kamaszkori aggályaim, a régi nehézségek, melyek akkor katasztrófának tűntek, ma már csak bolondságok, múló szeszélyek. Azóta újabb, keményebb és másmilyen dolgokkal kell szembenézni. Minden napra jut valami. Néha azonban azt kell mondani elég, ma nem érdekel, hagyjatok gondok, ma nem gondolok rátok!
Miért ne fordíthatnánk hátat egy napra minden rossznak? Hiszen sok minden változik, de a problémák úgyis megvárnak. Nem fogja senki megoldani helyettünk, és el sem tűnnek többnyire. Ha meg mégis, akkor még jobb, hogy hagytuk őket. Ha pedig úgyis megvárnak, akkor azon az egy napon már semmi sem múlik. Mindenkinek jár egy szabadnap.
Olykor igenis el kell menekülni, és nem foglalkozni a gondokkal. A legjobb talán elutazni, vagy csak elsétálni egy nyugodt helyre a természetbe. Nem kell messze menni, csak valahova, ahol jól érezzük magunkat. Ahol magunkra figyelhetünk, ahol magunkkal lehetünk. Nincs jobb annál, mint nézni a vizet és hagyni, hogy kiürüljön a fejünk. Engem hihetetlen módon megnyugtat, ha kiülök a tó partjára és csak nézem a hullámzást, a kacsákat, a halakat és a kikukucskáló békákat. Olyankor minden könnyűnek tűnik, mintha megszűnne a külvilág, csak én lennék és a víz.
Ha nem akarunk sehova menni, akkor is van megoldás. Egy jó könyv remek menekülési útvonalat nyújt. Elmerülhetünk egy egészen másik világban. Azok lehetünk, akik csak akarunk, oda juthatunk, ahova szeretnénk. Lehetünk a romantikus hősnő, aki egy párizsi kávéházban találja meg igaz szerelmét, vagy épp egy harcos amazon, aki megmenti népét, de akár híres szakáccsá is válhatunk, aki főztjéért bármit megadnának az emberek, sőt belebújhatunk egy fondorlatos detektív bőrébe is, aki számára nincs megoldhatatlan rejtély. Azzá válhatunk, akivé szeretnénk egy könyv erejéig, majd újra átváltozhatunk a következő olvasmányunkban. Az olvasás az egyik legjobb mód elszakadni a világtól.
Azonban nem muszáj egyedül elbújni a gondok elől, tehetjük társaságban is. Nincs is hatásosabb terápiás mód, mint egy jó nevetés a barátokkal. Fontos, hogy körbevegyük magunkat olyan emberekkel, akik feltöltenek. A mindennapok során sokszor találkozunk amolyan energiavámpírokkal, akik képesek leszívni minden erőnket pár perc alatt. Rengetegen rendelkeznek negatív kisugárzással, és nem is gondolnánk, ez mennyire hat ránk is. Sokan csak ontják magukból a problémákat. Manapság, ha megkérdezünk valakit, hogy van, nem a jót mondja, hanem elkezdi sorolni, mi a rossz, és csak mondja és mondja, mi pedig egyre inkább áthangolódunk, és egyre rosszabb színben tűnik fel előttünk is az élet. Néha ki kell zárni az ilyen személyeket, meg kell keresni azokat, akik pozitív energiát árasztanak magukból, akik mellett feltöltődünk. Gyűjtsük össze a barátaink, és csináljunk valami mókásat, olyat, amit egyébként nem tennénk meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak valami másra, mint a napi rutin. Például fürödjünk éjjel a Balatonban vagy menjünk el egy boltba és próbáljunk fel olyan ruhákat, amelyeket sose vennénk fel. Tegyünk bármit, ami megnevetet, amire jó lesz visszagondolni. Keressük a kalandokat, gyűjtsünk emlékeket, amelyeket majd rosszabb napokon felelevenítünk, amelyekből erőt meríthetünk.
Ha nem tehetjük meg, hogy egy egész napot kivegyünk magunknak, egy egész napra elengedjük az élet rossz odalát, olykor egy pár óra is elég. Menjünk el futni, sétáljunk egyet az erdőben, hívjuk fel a legjobb barátnőnket és pletykáljunk egy jót, menjünk el vásárolni az anyukánkkal, segítsünk apukánknak barkácsolni, süssünk a nagymamánkkal, kertészkedjünk a nagypapánkkal, üljünk be a könyvesboltba és olvassunk bele egy jó könyvbe, feküdjünk ki napozni kedvenc zenéinket hallgatva, együnk egy hatalmas fagyi kelyhet és élvezzük minden falatját, hívjuk el a legjobb barátainkat borozni, rendezzünk filmmaratont, tegyünk olyat, amitől felvidulunk, ami kikapcsol.
Zárjuk ki azokat a tényezőket, melyek megkeserítik a napjaink. Néha könnyebb, mint gondolnánk. Például én újabban a biciklit választom a buszozás helyett. Mindig rossz kedvem lett, ha buszra kellett szállnom, így úgy döntöttem, minek rontsam el ezzel a napjaim. Hiszen ha kerékpárral indulok útnak, olykor gyorsabb is, megnyugtatóbb, sőt még egészségesebb is, és a természetnek is jót teszek vele. Néha egészen kis változtatás is elég, hogy adjunk egy kis pozitív löketet az életnek.
Szóval küldjük olykor szabadságra a problémákat, vagy küldjük magunkat szabadságra. Nem bűn, ha időnként jól érezzük magunkat. Legyünk néha önzők, és legyünk mi a legfontosabbak magunk számára. Egy napig ne érdekeljen más, csak önmagad, ennyi jár mindenkinek! Hiszen miután feltöltődtünk, újult erővel szállhatunk szembe a nehézségekkel is. Szóval, ha úgy érzed, elmenekülné, tedd meg! Hagyd egy napra hátra a negatív dolgokat! A problémák megvárnak, ma légy vidám!
