Küzdj meg érte!

Küzdj meg érte!

Ez a történet már elég rég kezdődött, de úgy tűnik mindig újra belefutok olyan emberekbe, akik csak azért mert olyan a pozíciójuk, megtehetik, hogy mások álmait összetörjék. Persze én túlérzékeny vagyok, de részben ez vezetett oda, hogy létrehozzuk a Lendületet is. Nehezen fogadom el ezt, hogy azok akik éppen ebben a szakmában dolgoznak felelőtlenül bánnak a tehetségekkel. Nem feltétlenül az ő feladatuk a tehetségek felfedezése, de nem értem, hogy miért kell akkora pofonokat kiosztani, ami talán egy életre elveszi a kedvüket attól, hogy folytassák, azt amit a szívük diktál. Tudom ez hatalmas erő, ami bennünk van és alkotásra ösztönöz, de van az a jéghideg víz, ami kiolthatja. Még ha csak átmenetileg is.

A napokban ismét kaptam egy kedvesnek éppen nem mondható levelet, és ezért összegyűjtöttem Nektek, hogy az elmúlt két év során milyen bájos leveleket is kaptam kiadóktól.

Az első éppen attól az embertől jött, akinek végül nagyon sok mindent köszönhetek és jelenleg is együtt dolgozunk. De kapcsolatunk nem indult felhőtlenül. A kéziratom első tíz oldalát zseniálisnak találta, aztán ahogy átküldtem az egészet, kaptam hideget is, meg… szóval csak hideget:

shirokuma-001

Gondoljatok bele, akkor még 26 éves voltam, életemben először mutattam meg valakinek a kéziratom, nem tudtam, hogy milyen az amit csinálok, és jön egy levél, hogy falhoz akarja csapni azt, ami akkoriban az életet jelentette számomra. Persze ezen már csak mosolygok ma, szerencsére.

A következő lépcső az lett volna, hogy megpróbálom eljuttatni a kész könyvet olyan oldalaknak, akik kritikát jelentetnek meg róla. Persze itt is azonnal belefutottam egy ilyenbe:

olvass-001

A mai napig nem értem, hogy miért akart rávenni a főszerkesztő, hogy oké itt a könyvem, de írjak már máshogy. És nem is tartalmilag írjak mást, hanem szerkezetileg, formailag.

A történet része még, hogy rengeteg kiadónak írtam (talán az összesnek, amit csak ismertem). És egyedül az Alexandra volt olyan kedves, hogy válaszoljon legalább annyit, hogy megkapták. A többi még annyit se, hogy oké.

kiadó-001

Jelenleg ott tartok, hogy egy olyan kiadót keresek, ami nem csak webshop-ban értékesít. És igen, ismét kapok szép leveleket:

atlantic-001

Szóval kapargassak… Még nem döntöttem el, hogy elnyomom-e magamban az intelligens oldalam, és megírom nekik, hogy szerintem meg mit kapargassanak… Nem könnyű dolgok ezek, tudjuk jól. Inkább csak azt nem értem, hogy miért ez a hangnem? Biztos vagyok benne, hogy akik ilyen pozícióba kerültek, vágytak oda. És ők sem itt kezdték. Nekik is voltak álmaik. Akkor miért nem lehet tisztelettel bánni másokkal. De ez van, ilyen világban élünk.

Azért gyűjtöttem össze, hogy lássátok, az út nagyon bonyolult is tud lenni, néha. De aztán mi döntjük el, hogy ezekből mit teszünk zsebre, mit tanulunk. A legfőképpen pedig azt, hogy leülünk egy ilyen után, vagy inkább éjt nappallá téve tovább dolgozunk.

A titok abban rejlik, hogy hiszel-e abban, hogy amit csinálsz az jó!

Egyébként ezt az utolsó levelet nem sokkal azután kaptam, hogy elolvastam Fejős Éva cikkét arról, hogy sokszor tényleg el sem olvassák a leveleinket ezek az emberek. Akkor meg miért is tántorítana el?!

De Nóri könyvkiadós élményeit is alapul vehetjük.

beeb6b2c6d14356a34e2bb556da40c00

weheartit.com

Mindegy miből merítesz erőt, csak tedd meg!

Természetesen nem szeretnék általánosítani, hiszen Galamb Zoltánnak, a mai napig köszönettel tartozom a csodás kritikájáért. Amit volt, hogy minden nap elolvastam, hogy tudjam nekem van igazam, és nem azoknak akiknek mindegy az én álmom.

9e5f130f351aea2fa46e66ce03a3108f

weheartit.com

 

Tényleg csak az számít, hogy ne add fel! Soha!