La Haine – ajánló “A gyűlölet” című filmről

La Haine – ajánló “A gyűlölet” című filmről

Fekete szélű péntek este volt én pedig éppen valami olyanra vágytam, ami elgondolkodtat, ami visszaköszön majd a későbbi magányos busz utakon, várakozások közben, vagy egy ablakban ülős, esőcseppeket számolós délutánon.Úgy döntöttem, megnézem A gyűlöletet.
Az 1995-ös francia társadalomkritika, amit egyébként a világ egyik legjobb filmjeként tartanak számon, nemcsak az aznap estémet tette különlegessé, hanem az utána következő hetekben is szinte minden nap gondoltam rá.

A mű főszereplői a külvárosban élő Vincent, Said és Hubert. Mindannyian valamilyen módon kirekesztettek a származásuk miatt, ahogy általában az összes, a külvárosban élő ember is. Állandóak a konfliktusok a gettóbeli fiatalok és a rendőrök között, a feszültség egyre nagyobb, mígnem az egyik összecsapás alkalmával rendőri túlkapás miatt a Huberték egyik ismerőse Abdel, kómába esik és életveszélyes állapotba kerül. Az események hatására Vincent megfogadja, hogy ha Abdel végül meghal,az összecsapás helyszínén talált fegyverével kioltja egy rendőr életét.

A film egy napba sűríti bele az eseményeket, melyben éppúgy helyet kapnak mint a kemény, sokszor durva, megalázó helyzetek és és megalázott emberek képei, mint az általános unalom és kilátástalanság, ami uralkodik az embereken.

Eredeti felirat: "A világ a tiétek." Átfújt: "A világ a miénk.

Eredeti felirat: “A világ a tiétek.”
Átfújt: “A világ a miénk.”

Fekete-fehér film és még sincs benne semmi, ami csak tisztán fehér vagy fekete lenne. Megszokod a színek hiányát, megszokod az állandó feszültséget kinn az utcán és otthon, megszokod a durva szavakat, az erőszakot.
Lassanként adagolja beléd, és nem tudsz szabadulni attól, ami beléd bújik amíg pörögnek előtted a képek.
Talán épp azért miközben néztem, sokáig éreztem azt, hogy igazából nem is érint meg ez a film olyan mélyen, nem is érdemes továbbnéznem. Nem volt jó nézni, többször határoztam el, hogy ki fogom kapcsolni.
Nem akartam többet látni ezekből a dolgokból.
Végül képtelen voltam kikapcsolni, és utólag úgy gondolom, megérte végignézni, sőt, mi több, azóta többször is újranéztem.
Mert, hogy is lehet ebből az egészből jól kijönni?
A kilátástalanságból, unalomból és jövőfosztottságból?
Vége lesz valaha annak a harcnak, amiből nem kerülhetnek ki győztesek?
Az utolsó pár perc, ahogy sok más filmnél is, itt is felpofoz.
Eléd tesz valamit, amivel te döntöd el, hogy mit kezdesz-e valamit, és ha igen, akkor mégis mi lenne az.

Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, egyre csak azt ismételgeti: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben… Nem a zuhanás számít. A földet érés.

Gyűlölet c. film

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."