Lakatlan fantázia

Lakatlan fantázia

Sok értelemben szerencsésnek mondhatom magam. Vannak barátaim, macskám, klassz bögréim és a többi. Toronyórám sajnos nincs, sem láncom hozzá. Nincs méregdrága autóm és gyémántberakású akármim. Mégis gazdagnak merem nevezni magam. Olyan téren, ahol sajnos a mai gyerekek és kamaszok nem nevezhetik annak magukat.

Miről is beszélek pontosan? Fantáziáról, képzelőerőről. Mikor gyerek voltam, alig vártam, hogy az iskolából hazaérve felcsapjam a könyvet, amit éppen olvastam. Minden délután Némó kapitánnyal hajókáztam, sárkányok ellen küzdöttem, vagy épp varázsigéket mormoltam. Gyermek- és kamaszkorom csodája a könyvek voltak. Nem a telefon, a tablet, a tv, vagy a pláza. Talán nem volt olyan cipőm, mint Taylor Swift-nek. Nem is voltak követőim és nem tudtam, melyik filtert kell használnom ahhoz, hogy a legkevésbé látszódjanak a pattanások az új profilképemen. Nem voltak like-jaim és nem volt youtube csatornám. Voltak azonban könyveim. Rengeteg. Amikor csak tehettem, olvastam. Amikor a rokonok megkérdezték, mit szeretnék karácsonyra, könyveket kértem. Az már más kérdés, hogy szinte mindig sálat és sapkát kaptam. Soha másra nem vágytam.

Kép: www.unsplasch.com

Gazdagságom másik apropója a testvérem. A csodálatos borzalmasan aranyos kisöcsém. Aki már abba a világba született, ahol senki vagy, ha nincs legalább százezermillió követőd. Szomorúan nézem, mikor az iskolából hazaérve ledobja magát a kanapéra, bekapcsolja a tévét és görgeti az instagramot, a legújabb, csúcs szuper telefonján, amit kikönyörgött karácsonyra. Szomorú vagyok, mert rengeteg könyvet kapott. Főleg tőlem. Soha egyet sem nyit ki. Porosodik mind. Legszívesebben bemásznék az ő és minden vele egykorú gyerek agyába, és körülnéznék. Valószínűleg ikonokat, filtereket és lájkokat látnék mindenütt. Azon az ajtón belépve pedig, amire a „Fantázia” szó van kiaggatva, be se mernék lépni. Ha azonban mégis belépnék csak guruló szénabálákat és ciripelő tücsköket látnék. Szomorú, hogy akaratlanul elveszik maguktól a fantázia és a könyvek adta színesebb személyiség csodáját. Változtatni ezen sajnos nem tudunk, a világ a rohan és a fiatal elmék tudattalanul is alkalmazkodnak hozzá. Nincs igény és nincs vágy azokra a dolgokra, amik miatt én és sok más fiatal felnőtt teljesebb és tartalmasabb életet élhet. Én csak azért is büszke leszek a saját fantáziámra. Nálam a más említett ajtó mögött az én agyamban dzsungel van, ami a sok éves olvasás miatt van. Az ajtó mögött nálam Hatterasz kapitány issza a rumot, Robinson beszélget Péntekkel és Hermione ádázan vitatkozik valamin Ronnal.

Nálam mindig lesz valami az ajtó mögött, amibe kapaszkodhatok, és amibe elmenekülhetek, ha rossz dolgokkal kell megküzdenem. Sokkal több erőt tudok meríteni a lapok fölött átélt kalandokból, mint azt gyerekkoromban hittem. Márpedig nem fogom hagyni, hogy a telefonfüggő kisöcsém megfossza magát ettől, tőlem továbbra is minden alkalomra egy izgalmas könyvet fog kapni. És ugyanígy lesz ez a gyerekeimmel. Nem fogom hagyni!

Kiemelt kép: www.pinterest.com

Szerző:

Mindig is szerettem írni, de jó pár évig nem foglalkoztam ezzel a hobbival, mivel nem gondoltam úgy, hogy bárkit is érdekelnének a gondolataim. Aztán jött a Lendület Magazin. Először csak egy novellámat jelentették meg, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy szerkesztő lettem és egy zseniális csapat tagja vagyok, akiknek köszönhetően egy régi szenvedély újra lángra kapott. Azóta is igyekszem olyan dolgokról írni, amik mindennaposak és hasznosak, de egyik legfőbb motivációm, hogy olykor kiöntsem a lelkem.