Lámpafény romantika

Lámpafény romantika

párnákba zárt, halk sóhajok őrzik a tegnap este emlékét. a takaró és a lepedő rejtik magukba a reggelt. a redőnyök álmos repedései szemérmesen kukucskálnak s én az érzést őrizgetem azóta is magamban. érzem a libabőrt felidézve a tenyered nyomát a hátamon, bőröd a bőrömön – a testek fedésben – izzadt homlokod nyomod az enyémhez s a hajadba túrok. szoros ölelések és apró simogatások – ziháló lélegzeted még most is fülemben hallom. a félhomályban mosoly húzódik a szádon, s én egy férfit látok benned – érzékit és gyöngédet.
csak a szemed nézem. felfal, kíváncsiskodik, simogatva végigpásztáz, s közben magamat látom benne. már nem riaszt meg. már nem vagyok szégyenlős sem, nem takarom el se a bokátlan lábam se a konyhásnéni karom de még a hasamat sem mert tudom, hogy így szeretsz. az apró hibáimmal. ezekben látod meg a szépségem, mert talán nekem a hibáimban rejlik az is. egy puszi ide, még egy oda, libabőr fut a karokon s már a szemeid is mosolyognak, tudod is meg érzed, hogy mi a jó nekem. szeretem már ha nézel. szeretem látni, amit érzel a szemedben, az arcodon.
megosztom magam veled, s te velem magad – furcsa ilyen sebezhetőnek látni – szóval megadtuk magunkat, egymásnak, s azóta valami furcsa csillogás van a szemedben, hevesebb dobogás a bordák mögött s már kifejezni sem tudom, hogy mennyire szeretlek.

 

forrás: favim.com

forrás: favim.com

 

Szerző:

Babrik Alexandra

“láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?”

Szólj hozzánk!