Láss csodát!-mert ez tényleg az!

Láss csodát!-mert ez tényleg az!

Mikor megláttam Norina utazási élmenyiről szóló blogját, azonnal tudtam, hogy bizony ő az ,,én emberem”. Ahogy elkezdtem olvasni a bejegyzéseit, rájöttem, hogy végre nem vagyok egyedül azzal, hogy imádom az idegen helyeket, mégis Magyarországot tekintem elsőszámú otthonomnak. Nos, Norina éppen ilyen. Rengeteget utazott már gyerekkora óta. Megjárta már Írországot, és most Ausztria meghódításán fáradozik. Képein mi is a megjárt helyeken érezhetjük magunkat.

992229_434558776667091_1174296117_n,,Összefüggések, ok-okozat halmazok. Hatalmas nagy gömbök, amik egymásba kapcsolódnak, majd szétválnak, aztán újra összekapcsolódnak. Annyira jó lenne néha, csak néha nem nézni azt, hogy mi lesz majd a távoli jövőben. Csak a pillanat hevét érezni, átérezni, megélni, majd elengedni”

Olvashatunk a kinti élet, a munka nehézségeiről, az elszakadás fájdalmáról, a honvágyról, a mindent pótló élményekről, és nem utolsó sorban gyönyörű helyekről. És nem is csoda, hogy az ember az olvasás alatt kedvet kap, hogy elutazzon messzire, keressen új embereket, tájakat, élményeket.

1479726_434544130001889_1157470657_n

,,Nagyon hiányozni fogsz Szekszárd! Búcsúzni oly nehéz, de olykor-olykor szükségszerű. Búcsúzni oly fájdalmas, mégis felemelő.”

És arra a kérdésemre, hogy Magyarország, vagy külföld, ezt válaszolta:

,,Élni Magyarország!!!! Saját Család, Barátok, önálló élet. csakis otthon. A hazámban, ott ahol a szívem igazán megdobban. Imádok utazni, de még jobban szeretek hazatérni, oda ahol mindig tárt karokkal várnak. Ez nem zárja ki, hogy egy-egy évet töltsek még valahol, de az biztos, hogy a végállomás Magyarországon lesz majd.”

1479554_434545733335062_890156528_n

Azt hiszem ez a néhány sor mindent elmondott, amit én nem.

Ismerjétek meg Norinát, és a csodákat!

Blog: norinautazasai.blogspot.hu/

 

Szerző:

Káposznyák Viktória
Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás