Látlak téged

Látlak téged

Tudod, hogy én még naponta találkozom veled
A lelkem messziről is lát téged
Minden mozdulatod érzem
Körülveszel és én is körülveszlek
Nincs ennél szorosabb

Az elvétett mosolyok zuhanása
A félresiklott pillantások súlya
Kopogó léptek nyomán az illatod
Mind bennem is megpendül.

A falak között visszhangzó apró köhintések
Elmosódott távoli harmóniátlan hangok, kacajok rengetegén át
Naponta beszélsz hozzám.

Az arcodon elővillanó nevetőráncok biztatnak
A sóhajod nyugtat.

Ennek nem így kell lennie
Ennek
Nem így kell
lennie.

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!