Ledakata –  pillanatok rímekké faragva

Ledakata – pillanatok rímekké faragva

Most Ledakatát, azaz Bősze Katalint fogom nektek bemutatni, aki 14 éves kora óta veti papírra verseit, gondolatait, kritikáit.  1982-ben született Nagyváradon. Édesapja, Bősze Emil Miklós szintén a művészetek világában tevékenykedett, fotósként illetve íróként.

Katalinnak már kiskorában szerelme volt az írás, de elárult nekem néhány dolgot a múltjával kapcsolatban (részletek hamarosan) és az igazság az, hogy valahogy őt is úgy tudom elképzelni, mint az amerikai filmek kis csodagyerkőceit. A kislány, aki hat éves korában, családjával együtt új helyre költözik, próbál beilleszkedni, új életet kezdeni. Az új helyen meg is találja önmagát, viszont egy másik világ valahogy jobban vonzza, nagyobb biztonságot ad neki és hatalmas teret hódíthat. Ez a másik világ az irodalom, a szavak világa, ahol minden egyes betű és szótag biztonságban van. Nem kerül rossz helyre egy pont sem, a vesszők tökéletes ívvel kanyarodnak és gyöngybetűk ékesítik a mindennapokat.

Bősze Katalin

Bősze Katalin

Sokan, sokféleképpen írnak… Vannak tervezett sorok, gondosan egymás mögé sorakoztatott szavak és rímek, íródnak hirtelen felindulásból kikerekedett történetek. Ledakata az a típus, akinek minden pillanatban kéne egy papírt és egy ceruzát hordania a farzsebében, hiszen sosem tudhatja mikor ihleti meg egy lehulló falevél vagy a parkban ücsörgő öreg hölgy, aki a kincseit szorongatja. Hirtelen jött érzések, egyre hangosabban harsogó szavak, rímek, szótagok, szófordulatok és már nincs visszaút. Születőben van valami. Egy újabb alkotás, újra kiadott érzelmek, valami, amitől a világ több és jobb lehet, a költő szíve meg könnyebb.

Sokat olvasgattam a poet.hu-n Kata verseit, és az azokhoz érkező hozzászólásokat. Hatalmas örömmel, jó érzéssel töltött el az, hogy az emberek milyen áhítattal és alázattal állnak hozzá az olyan emberekhez, írókhoz, mint Ledakata. Úgy gondolom, hogy vannak azok érzések, amelyeket sokan nem tudnak kimondani. Nem tudnak leírni. Nem tudják megfesteni a hangulatot és életre kelteni a hangokat. És az írók – mint Kata – megteszik ezt helyettük, így kicsit magukénak érezhetik azokat. Régi emlékeket idézhetnek fel, egykori szerelmek parazsa újra izzani kezdhet és talán egy két könny is kicsordulhat. Mosolyok, régi barátok, elmúlt világ, a jó vagy még jobb jövő reménye.

Talán több nem is kell. Talán pont ezért kell írni. Azért, hogy eljusson az emberek szívébe és táplálkozhassanak belőlük. És ha már van valaki, akinek a lelkébe hatolt az a néhány rím, papírra vetett sor, akkor már nem is kell több. Mert ez ad értelmet az írásnak. És Katának ez sikerült.

Képet készítette: Ledakata

Képet készítette: Ledakata

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás