Legalább lesz egy jó sztorid

Legalább lesz egy jó sztorid

Hányszor nem tettél meg valamit csak azért, mert az járt a fejedben, hogy mit szólnak az emberek? Hányszor mondták, hogy “jaj ne csináld már”, mert mások majd mit gondolnak? Mennyi mindent hagytál ki, mennyi kacagást szalasztottál el, csak mert féltél a rólad kialakuló véleményektől?

Sokáig én is tartottam attól, hogy majd elítélnek, lenéznek vagy épp kinevetnek a cselekedeteimért. Nem tettem meg számos dolgot, nem tettem fel számos kérdést, inkább nem, csak nehogy rosszat gondoljanak rólam. Vad idegenek véleményéhez igazodtam. Aztán rájöttem minek. Miért érdekeljen, mit hisznek rólam, azok, akik nem is ismernek. Miért hagyjak ki azért vicces dolgokat, csak mert másoknak talán nem tetszik. Ha meg kinevetnek? Hát nevessenek. Még jól érzem magam, mit számít.

Miért ne lehetnénk néha kicsit örültek? Miért ne cselekedethetnénk spontán? Miért kellene folyton mindent előre hosszasan átgondolni, hogy helyes-e, hogy szabad-e, hogy illik-e? Persze megeshet, hogy hibázunk. Na és akkor? Ha sosem hibázunk, miből tanulnánk? Én úgy döntöttem a saját hibáimból akarok tanulni, és ehhez el kell követnem őket. Inkább megbánok tíz dolgot, mint hogy sajnáljak százat, hogy nem tettem meg. Néhány hibát talán többször is elkövetek, csak, hogy biztosra menjek.

Aztán valahogy minden dologról kiderül, nem is baj, hogy megtettük, hiszen jó volt, vicces volt, vagy csak egy életre megtanultuk, hogy ezt inkább többet soha nem csináljuk. Minden egyes pillanat hasznos lehet az életben, csak meg kell tanulni rájönni, hogyan tehetjük azzá.

Ha mindig mindenen csak rágódunk, hogy megtehetjük-e vagy nem, akkor elszalasztjuk a lehetőséget, és vannak lehetőségek, melyek csak egyszer adódnak az életben. Használjuk ki őket, akkora baj úgysem lehet belőle. Persze nem azt mondom, hogy ugorjunk ki az ablakon, mert miért ne, nyilván nem azt javaslom, hogy rohanjuk saját vesztünkbe, csak azt mondom, merjünk kockáztatni, tanuljunk meg néha megfeledkezni mások véleményéről és engedni az életnek, hogy történjen. Gondoljunk arra, bármi is történik, legalább lesz egy jó sztorink. Utólag a kínos szituációkon is úgyis csak nevetünk. Hiszen, mit mesélnénk évek múlva, ha soha nem tennénk meg semmit?

Elisabeth-Kubler-Ross-The-Opinion-That-Other-People-Have-PQ-006-2012-R

Legyünk néha spontának. Miért ne táncolhatnánk mezítláb az esőben? Miért ne nevethetnénk olyan hangosan, ahogy csak jól esik? Miért ne kérdezhetnénk meg egy idegent, hogy hogy van? Miért ne dicsérhetnénk meg a buszmegállóban mellettünk álló ruháját? Miért ne énekelhetnénk hangosan, de jó hamisan? Miért ne vehetnénk fel az a ruhát, ami mások szerint rém csúnya, de mi imádjuk? Miért ne mennénk éjszakai meztelen fürdésre a Balatonba? Miért ne táncolnánk egy koncerten ismeretlenekkel, még akkor is, ha kicsit sem tudunk? Miért ne cselekednénk úgy, ahogy akarunk?

Mi tart vissza? Légy bátor, tedd meg, amit megszeretnél! Próbáld, ki hogy nem érdekel, mit szólnak, úgy teszel, ahogy jól esik! Vállalj kockázatokat, élvezd ki az összes pillanatot! Formáld olyanra a napokat, amilyennek te szeretnéd őket! Légy bátor! Légy önmagad! Az életed történetét te írod, hát írd meg jól!

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*