Leheletnyi világ – ajánló Vasas Marianna kötetéről

Leheletnyi világ – ajánló Vasas Marianna kötetéről

Vasas Marianna írásaival először a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat oldalán találkoztam. Nem sokkal később ott is szerkeszteni kezdtem, ezért kicsit utánajártam leendő társaimnak, ekkor láttam, hogy Mariannának több kötete is megjelent és az egyik pont a Colorcom Kiadónál, ahová nekem is van kötődésem. Ezek után nem is volt kérdést, hogy a kiadót és őt is támogatni fogom, így meg is kaparintottam egyet Marianna 2017-es Leheletnyi világ című kötetéből.

 

A címadó versből nyitnék egy részlettel:

Nem tudom már, miért, merre jártam,
ködbe kongnak a jelenések,
körvonalak-sújtotta világban
nekem más arcú ez az élet.
Vállalom e bűvös tébolyt –
talán az esszenciát keresve
vesztem volna el az égbolt
alatt elterülő fergetegbe?

/ Leheletnyi világ – részlet/

 

A fülszöveg diffúz életérzést ígér, mert ebben a kötetben egész és rész, bölcseleti és gyakorlati élet, hangulat és motiváció, fantázia és talajiság ötvözi egymást. Sok téma, sok réteg találkozik és mind új nézőpontból.

Versek és prózák is helyet foglalnak a lapokon két nagyobb részre osztva a könyvet, ám a líra szerelmesei örülhetnek igazán, a versek dominálnak a könyvecskében. Önálló versek nyitják a kötetet, egy-két oldalas költemények, majd Az a vágyott szó című szonettkoszorú jön tizenkét szerelmes szonettel, míg végül a költemények sorozatát a Mesterszonett zárja. Ezt követik a prózák, három gondolatpróza, a Télibeszédek három eltérő, mégis összecsengő története, az Ez az éj más, valamint a Te-pelyhek öt velős mondata. Ezek nem köznapi novellák, többségében nem egy történetet mesélnek el, hanem egy hangulatot és pillanatot mutatnak be.

Marianna egyedi és választékos képeket használ, kifinomultan játszik a szavakkal és úgy tűnik, kiapadhatatlan a forrása. Minden sora elgondolkodtat, ezért csak kis dózisokban ajánlott fogyasztani az oldalakat, mert félő, ha több verset is elolvas az ember egymás után, nem képes befogadni minden mondanivalóját egyszerre.

 

Csillagvér csörgedezik az ég erében,
ami holtnak tűnt, most éleszti fel éppen
lelkendező nokturnális lények hada,
ez az eufória, és ez az éjszaka –

lehetne a végtelen a Napba vetve,
de akkor többet sosem csilingelhetne
sötét csengettyűk kontrasztot sebző fénye,
nem lenne a holdnak ily’ hatalma, s végre

a fojtott remegések is feldobolhatnak,
felszínre jutva a mélyek az örök holnap
álmává csendítik a remény reggelét,
miként muzsika tappancsa, mi csendre lép,

úgy zendül harsogón a csillag, a vér, az ég, az ér,
a pezsdítő végtelen, a csengő hold, mi visszatér
minden alkony után helyére végül,
a Bőség szelleme csak éjben révül.

/ Éji eufória/

 

Azoknak ajánlanám ezt a kis könyvecskét, akik akkor is mély tartalomra vágynak, ha csak pár sort olvasnak és szeretnek napokig gondolkodni egy-két költeményen. Azok is biztos örömmel forgatják majd a kötet lapjait, akik szeretik a metaforákat, a filozofikus

gondolatokat, az álomszerű látomásokat.

 

Ha felkeltette az érdeklődéseteket, itt lelitek fel Mariannát:

 

Blog

Könyvrendelés – Colorcom Kiadó

Könyvrendelés – Underground Kiadó

Porcelánszív

Poet.hu